2011. november 16., szerda

Uránusz Magyarország egén 2.

Félelemből döntés

Az elkövetkező időszak a nagy döntésekről szól. Sajnos nem mindegy, hogy a döntéseinket a félelem vagy pedig az akarás motiválja. Ne döntsünk azonnal! Vizsgáljuk meg, hogy mitől félünk! Esetleg azért fogadnánk-e el egy másik ember közeledését, mert félünk a magánytól vagy azért, mert akarjuk őt. Vagy pl. azért mondanánk igent a főnökünk váratlan elvárásának, mert félünk, hogy elveszítjük az állásunkat vagy pedig azért, mert felkeltette a kíváncsiságunkat és elindította bennünk a kreativitást. Netán egy politikus azért mondana igent, mert félti a pozícióját vagy azért, mert valóban azt látja kivezető útnak a válságból és esetleg hasonló ötlet már benne is megfogalmazódott, csak eddig még nem körvonalazódott teljesen.

Ha a félelem a domináns, akkor sajnos energiát adunk a további és sokkal erőteljesebb agresszivitásnak. Ne bízzunk abban, hogy a másik majd megváltozik – nem fog! Sajnos csak még erőteljesebb lesz benne az agresszivitás, a benne felébredő elnyomási inger.

Ha viszont úgy érezzük, hogy a másik valami olyan dolgot fogalmazott meg, ami már bennünk is motoszkált, akkor olyan gondolatfolyam indul el bennünk, mely hosszú távú perspektívát vetít elénk és felfokozza bennünk a kreatív erőket.

Mint már eddig is tapasztalhattuk, ez az időszak a nagy lebukások ideje is. A Plútó, mely hatását sokan vitatják, „véletlenül” olyan helyzeteket teremt a régóta csaló, hazudó embereknek, szervezeteknek, csoportoknak, népeknek, melyek napvilágra hozzák a másik emberrel, csoporttal szemben elkövetett bűneit. Sajnos nem mindegy, hogy a fegyveres testületek, rendőrség, fegyveres csoportok, melyeknek az a feladatuk, hogy ilyenkor eljárjanak, hogyan teszik ezt. Mindenképpen be kellene tartani a törvényes kereteket és a túlkapásokat meg kell előzni, mert ez csak további agresszivitást, fegyveres ellenállást hozhat ki a másik félből, ami súlyos áldozatokat követelhet.

Talán jobb lenne, ha önként vallanánk be az eddig elkövetett bűneinket és nem akarnánk elkerülni a büntetést, mert ha lebukunk, akkor sokkal keményebb lesz a büntetés.

Fontos, hogy egy országnak jól működjön a „rejtett” védelme. Ne dobják félre a különleges, esetleg hihetetlen információkat, mert később be fog igazolódni, hogy volt alapja. Ha alaposan megvizsgálnak minden információt, akkor az utolsó pillanatban meg tudják védeni a politikust vagy a népet, aki ellen irányult az akció. Ellenkező esetben sajnos bekövetkezhet a tragédia és az senkit sem fog vigasztalni, hogy az elkövetők kézre kerülnek.

Ami segíthet a döntésekben, legyen szó akár egy „civil”, akár egy hatalommal rendelkező ember esetében, az a festés, rajzolás, firkálás vagy csak egy önkéntelen satírozás – mondjuk a jegyzetfüzet vagy egy könyv szélén. Ez a tudatalatti megnyilvánulása, segítsége, melyet, ha jobban megvizsgálunk – még, ha első ránézésre csak értelmetlen kriksz-krakszoknak tűnik is – rájöhetünk, hogy valójában a döntéshelyzetről szól és utal arra, hogy mit kellene tenni.

Nincsenek megjegyzések: