Festésterápia

A tudatalattink képekben beszél és mi is képekkel tudunk vele kommunikálni – még az is, aki azt állítja magáról, hogy nem tud „elképzelni” semmit.
Az utóbbi időben jónéhány páciensemet sikerült rávennem arra, hogy temperával fessen. Azért temperával, mert ha nem kever hozzá vizet, akkor ugyanúgy lehet színeket keverni belőle, mint az olajfestékből, csak épp nem kell szagolnunk a hígítót.

A terápia lényege a következő:
Mindenképpen legyen egy felvezető esemény, ami ráhangol bennünket arra, hogy ki tudjuk tenni magunkból a problémát, hogy meg tudjuk jeleníteni a papírlapon. Ez lehet egy olyan vers elolvasása, amit közel érzünk a problémakörünkhöz, esetleg egy zenemű meghallgatása (legyen az akár pop, rock vagy komolyzene) de lehet egy meditáció is, melyben megéljük a problémánkat, csak kicsit mélyebben.
Ezután kezdjünk el színt keverni – mondjuk egy bonbonos doboz műanyag tartójának kis mélyedésében. Amikor úgy érezzük, hogy az a kikevert szín kifejezi a problémát, akkor fessünk belőle foltokat a papírra. Azután keverjünk egy másik színt és ebből újabb pacákat tegyünk a lapra, akár az előzőleg festett foltokra is. Ezt mindaddig ismételjük, amíg nem érezzük azt, hogy ráfestettük az összes fájdalmunkat, haragunkat a lapra.
Végül ki fog alakulni egy olyan kép, mely kifejezi a lényegét annak a dolognak, amivel úgy érezzük, hogy pillanatnyilag nem tudunk megbirkózni.

Aki úgy érzi, hogy tele van félelmekkel, az jobb, ha sötét, esetleg fekete papírra fest, hisz a félelemből, vagyis a sötétségből kell elindulnia, hogy kijusson a fényre.