2012. április 4., szerda

Uránusz Magyarország egén 5. Schmidt Pál lemondásának időpontjához

Álom
- Mi lenne, ha Schmidt Pál bejelentené, hogy nem kíván pereskedni az újságírókkal, akik – teljesen jogosan – feltártak egy olyan fonák helyzetet Magyarországon, mely jogosulatlanul ad előnyöket olyan embereknek, akik más területen ugyan bizonyítottak, de azon a területen, ahol a doktorit kapják, nem?
- Mi lenne, ha Schmidt Pál most inkább minden energiáját (ha valóban akarja, akkor van benne) arra használná, hogy bizonyítson?
- Mi lenne, ha a kormány leülne az ellenzékkel egy asztalhoz és meghallgatná, hogy ők – felelősségteljesen – kit javasolnak a köztársasági elnöki pozícióba, majd felhívná az újságírókat, hogy keressenek olyan bizonyítékot ellenvéleményüknek, mely megtámadhatatlan, mint a lemondott elnök esetében?
- Mi lenne, ha az ellenzéki és hatalmon lévő pártok 2-2 jelöltet állítanának az újságírók elé megmérettetésre?
- Mi lenne, ha a pártok jelöltjei maguk hoznák nyilvánosságra, hogy mit hibáztak eddigi életükben, mely esetlegesen akadálya lehetne köztársasági elnöki posztjuknak? Ezzel sok munkától kímélnék meg az újságírókat, mely energiát a feltárásra fordíthatnának és esetleg az adott jelöltek megbocsátást, felmentést nyernének, így esélyt adva számukra, hogy versenyben maradjanak az elnöki poszt elnyerésében és végre Magyarország élén olyan elnök lenne, akit mindenki elfogad.
- Mi lenne, ha mindez megtörténne és a lakosság valódi feladatának tartaná, hogy ne hallgassa el az igazságot és utána kövesse az elnököt, akit mindenki elfogad.

Ismerve a magyar újságírók szimatát, alaposságát, energiáját, harciasságát bizonyára 2 héten belül meglenne a megfelelő ember.