2009. szeptember 28., hétfő

Sírás és egészség

A sírásról megoszlik az emberek véleménye – és itt nem csak a férfi és női véleményekre gondolok.
Az köztudott, hogy minden folyadék, ami eltávozik a testünkből, tele van méreganyaggal, amit a szervezetünk nem tud hasznosítani vagy épp káros a hatása a testre. Nem tudok olyan kutatásról, ami vizsgálta volna, hogy milyen különbségek és egyezőségek vannak a vizelet, az izzadság és a könny összetételében, de asztrológiai szempontból természetesen van véleményem róla.

A vizelet-ürítés az életben maradáshoz szükséges – ha nincs, meghalunk.

Az izzadás már egy kicsit más: olyankor izzadunk, amikor a testünk másra vágyik, mint amit épp művelünk vele, vagyis lenyugvást, megnyugvást kérne.

A könny olyankor jön, amikor a lelkünk vágyik másra, mint amit kap – és ez alól nem kivétel az sem, hogy épp belement valami a szemünkbe (hihi!), hisz az sem „véletlen”.

A nők könnyebben sírnak, hisz ez a társadalmi megítélésükhöz hozzá tartozik – bár vannak nők (nem is kevesen), akik „nem engedik” meg maguknak a sírást, mert úgy gondolják, hogy ők „erősek” és mindent el tudnak viselni.

A férfiak sírását a társadalmi megítélés nagyon ritka esetben fogadja el – pedig nekik is szükségük van az e-fajta folyadék-ürítésre. Nem véletlen, hogy sokkal alacsonyabb az átlag életkor a férfiaknál, mint a nőknél.

Tehát, a sírás szükséges mindkét nemnél. De ügyelni kell arra, hogy ne önsajnálatból történjen, mert az nem hoz „megnyugvást”, hanem egyenesen a depresszióhoz vezet.
A férfiaknak azt javaslom, hogy, amikor úgy érzik, hogy sírniuk kell, és nem akarják, hogy bárki lássa, akkor vonuljanak el, sétáljanak olyan helyen, ahol egyedül lehetnek, és adjanak szabad utat a könnyeiknek – ezzel felszabadítják a lelküket és nagyobb erőbedobással fogják tudni megoldani a rájuk háruló, felvállalt feladataikat.

Én is ritkán sírok – túl „erősnek” érzem magam hozzá (sajnos még mindig) -, de ma megtettem. Nem tartott sokáig, talán 1-2 percig. Utána eltűnt a nyomás, ami napok óta rám nehezedett, amitől úgy éreztem, hogy megfulladok, hogy nincs értelme már a küzdelemnek. Most úgy érzem, hogy jöhet a következő menet, még akkor is, ha K.O. lesz a vége – hisz úgyis „felállok” – hahaha!

2009. szeptember 24., csütörtök

Vihar előtti csend 1.

Bizonyára sokan éreztétek már ezt – félelmetes, ugyanakkor várakozással teli – történjen már valami – akármi – legyen jó vagy rossz, mindegy, csak ez a furcsa „nyomás” szűnjön már meg.
Emlékképek – töredékek – de nem tudom beazonosítani. Csak ÉRZEK valami hangulatot, melyet valamikor régen már ÉREZTEM. Olyan, mint amikor tudjuk, hogy megtörténik, de félünk tőle és ugyanakkor várjuk is. Mint amikor az embert felvették egy új iskolába vagy egy új munkahelyre, de itt a hétvége és csak hétfőn fogjuk megtudni, hogy valójában mi is a feladatunk.
Nem találom a helyem – mennék is, maradnék is. Felöltöztem, hogy besétálok a városba, de nem mentem. Jönnek az e-mailek, hívások – de érdemben nem igazán tudok válaszolni – egyszerűen le vagyok blokkolva, mintha egy üveg-harang borult volna rám.
Úgy érzem, az lesz a legjobb, ha elindítok egy kemény, mély-meditációt.

… Közben jött egy video-hívás – lehet, hogy a „kanóc meggyújtva”???

Mosás "felülről nézve"

Mivel tönkrement a 30 éves automata mosógépem, így az utóbbi hónapokban kézzel mosok - még szerencse, hogy van egy centrifugám. A centrim segítségével jöttem rá egy érdekes dologra. Amikor rossz passzban vagyok, akkor a foltokat nagyon nehezen tudom kiszedni a melós pólómból és a centri is folyton ugrál – visszabeszél – hihi!
Néhány napja szintén egy eléggé kétségbeesett időszakot kellett megélnem – nnna persze mosnom kellett. Egy folt nem akart sehogy kijönni a pólóból. Egyszercsak bevillant egy gondolat: Mi az a „folt”, ami zavarja jelenlegi életemet, és ezt hogy tudnám „tisztába tenni”?
Természetesen a „folt” azonnal beugrott, hisz ez a probléma billentett ki az egyensúlyomból. Viszont a megoldás nem akaródzott jönni – és persze a folt sem akart eltűnni a pólóból, pedig már éreztem, hogy a kezemen a bőr ugyancsak elkopott. Ekkor jött a következő gondolat: Ha nem találod a megoldást, akkor csak az orrod előtt lévő feladatra koncentrálj! Jól megnéztem a foltot, vastagon bekentem Venish szappannal és hagytam pár percet állni. Utána a folt szépen eltűnt, komolyabb erőfeszítés, dörzsölés nélkül.
Ezután jött az öblítés, centrifugálás. Naná, hogy ugrált a gép, hisz a lelkem is igazából ki akart szakadni belőlem. Sokadik nekifutás, átpakolás után leültem a fotelbe és elgondolkodtam azon, hogy mi a jobb: hagyni, hogy olyan emberek frusztráljanak, akikkel már régóta nem kéne, hogy dolgom legyen, vagy véglegesen lezárni velük a kapcsolatot, még akkor is, ha ez komoly anyagi áldozattal, esetleg költözéssel járna.
Úgy döntöttem, ez utóbbit választom, de nem siettetek semmit, rábízom magam a Sorsra, és amit elém tesz, azt el fogom fogadni.
Érdekes – a centrifuga egy döccenés nélkül kifacsarta a ruhákat – valószínűleg én is újra visszataláltam önmagamhoz.