2012. október 31., szerda

A Halál

Én tisztelem a Halált, hisz életem meghatározó része – és nem csak a saját életemé, hanem azé is, aki belép az én életembe és egy ideig kísér az utamon. Mindannyiunk élete szakaszokra van osztva. Születés, vagy épp újjászületés, fejlődés, halál, elengedés. Aki ezt nem képes megtanulni és elfogadni, az nagyon sokáig agonizál, ezzel megnehezítve a saját „feladatának” végrehajtását, a saját „tanulását”. Természetesen én sem vagyok kivétel. Vannak dolgok, élethelyzetek, melyeket nagyon nehezen engedek el. Ez mindenki életében más, és mindenki másként éli meg. Van, aki dühhel, haraggal, őrjöngéssel, van, aki sírással, ami esetleg hosszú ideig önsajnálattal párosul, van, aki visszavonulással, esetleg hosszú ideig tartó „befordulással”, aminek depresszió, esetleg öngyilkossági kísérlet a vége. Aztán van, aki hisztérikus nevetéssel, dacos szembefordulással a Sorssal. … és van, aki elkezdi végiggondolni – esetleg leírni -, hogy miért is jutott ide, milyen hibákat követett el vagy mit nem vett figyelembe, amit látnia kellett volna. Aki ez utóbbit teszi, előbb utóbb rájön, hogy valójában nem is igazán tehet a dolgokról, csak egyszerűen meg kellett tanulnia valamit és ennek a tanulási folyamatnak a végére ért. Ezután pedig az a „feladata”, hogy a megtanultakat alkalmazza az elkövetkezendő feladatok megoldása közben. Pillanatnyilag épp agonizálok. Akár megmarad az élőhelyem (lakás), akár elveszítem – mindenképpen egy komoly újrakezdést kell megélnem. Még nem döntöttem: Esztergom, a jelenlegi élőhelyem és a lakásom helye vagy Budapest, ahol születtem. Mindkét erő-mező igen nagy hatással van rám – húzó vagy marasztaló erő képében. Mindkét várostól rengeteget kaptam és kapok folyamatosan. Sajnos most úgy érzem, hogy egyiknek sem tudom még a töredékét sem visszaadni annak, amit kaptam és kapok tőlük. A helyzetet még nehezíti, hogy a két város is valójában harcban áll egymással. Úgy érzem, számomra – A Kispados számára - az a legjobb, ha rábízom magam a Sorsra és majd, amikor „beindul”, akkor elfogadással a szívemben elindulok azon az úton, amit diktál.