2015. június 27., szombat

Szaturnusz újra a Skorpióban, Mars belépett a Rákba

Én balga, már azt hittem, mindent meg tudok oldani - akár fizikai, akár lelki síkon. Tévedtem! Belementem egy olyan "kapcsolatba", ami ugyan plátói szinten maradt, de mégis engedtem, hogy elveim ellenére elragadjanak az érzelmek és hagytam, hogy a rózsaszín köd beborítson. Az elveink, ha számunkra eddig beváltak, korlátoznak ugyan bennünket, de meg is védenek a fölösleges energia pazarlástól és a szükségtelen fájdalmaktól. Ezzel a dologgal kapcsolatos elveim, melyeket nem vettem figyelembe: - Csak nálam idősebb férfi jöhet szóba, mint lehetséges partner. - Nem keverem a kapcsolati rendszereket, vagyis, ha valaki munkahelyi kapcsolatként lépett be az életembe, akkor ez megmarad ezen a szinten életünk végéig. De... olyan jó volt várni, hogy jön ... és jött ... minden egyes alkalommal, amikor a műszakbeosztásunk egybeesett. Ez az örömteli várakozás sok nehézségen, fizikai fájdalmon átsegített, ami a munkám velejárója. Röpke találkozásaink alatt szinte izzott a levegő körülöttünk. Aztán bejött számára élete nagy lehetősége, amit nem hagyhat ki az ember csak úgy, és leszámolt. Az utolsó munkanapján is jött és megjegyezte, hogy most már nem egy helyen fogunk dolgozni, esetleg változtathatnék a kőkemény elveimen. Én nemet mondtam, de elkövettem azt a hibát, hogy adtam neki egy névjegykártyát a telefonommal és e-mail címemmel. Döbbenten látta a kártyán, hogy "asztrológus terapeuta" és kisfiúsan félszeg mosollyal megkérdezte: "Akkor Te látod, hogy mennyire odavagyok érted?" Ez kijózanított némiképp és kicsit határozottabban mondtam, hogy az elveimen nem változtatok és sok sikert kívánok neki az életben. A névjegykártyán szereplő elérhetőségeket pedig csak akkor használja, ha valami nagy baj éri, amit nem tud megoldani. Aztán következő nap, mivel szabadnapos voltam, elintéztem néhány határidős fizetnivalót, bevásároltam némi főznivalót, de aznap csak pihentem és csináltam egy NLP-s "Elválasztó gyakorlatot". Éreztem ugyan, hogy érzelmileg túlságosan is érintett vagyok, jobb lenne kísérővel megcsinálni a kezelést, de nem hívtam fel a reikis barátnőmet, hogy jöjjön és segítsen. Dőre módon azt hittem, mindent meg tudok oldani egyedül. A kezelésbe a végén bele is aludtam, ami figyelmeztető jel lett volna, ha nem vagyok oly elbizakodott. Másnap megfőztem a spenótot, amit nagyon szeretek. Itt is jött egy "jel" - az első tojás, amit beleütöttem volna, záp volt. Idejét sem tudom, hány évtizeddel ezelőtt találkoztam utoljára romlott tojással. Még jó, hogy bevett gyakorlatom, hogy mindig egy kistányérba ütöm a tojást először, csak utána öntöm az ételbe. Ennek azért van jelentősége, mert pár nappal később igencsak komoly problémát okozott a spenót. 3 nap múlva (vagyis tegnap), a második munkanapom reggelén, amikor hazajöttem melóból megettem a maradék spenótot - pedig eszembe jutott, hogy nem kéne, inkább dobjam ki, hisz valószínűleg beindultak már benne olyan folyamatok, mik nem tesznek jót a gyomromnak. De nem! Úgy döntöttem, megeszem. Délben óriási hascsikarásra ébredtem, rohanás a WC-re, majd félóránként ez ismétlődött. Ugyan megpróbáltam elkészülni a munkába indulásra, de végül be kellett látnom, hogy ez nem fog menni. Küldtem egy SMS-t a főnökömnek, hogy nem tudok menni ma dolgozni - és persze borzasztóan szégyelltem magam, hisz mindig arról papolok mindenkinek, hogy igyekezzen lelki úton megoldani a problémáit, hogy ne terelődhessen testi szintre, és akkor jön ez a hasmenés, ami megmutatja, hogy én sem tudok mindent megoldani lelki szinten. Mindenesetre az "Elválasztó gyakorlatot" megismételtem, egy komolyabb rákészüléssel - valószínűleg nagyobb sikerrel. Bár ma hajnalban még volt némi gondom, de azóta nem gyötört a hasmenés, és remélem, hogy a mai túl-műszakot képes leszek teljesíteni, hogy azért akkora pénzveszteség ne érjen. A tanulságot levontam: Bármilyen kemény elvek szerint is élem az életem, ezek rám vannak szabva és jobban járok, ha betartom, még akkor is, ha ezzel fájdalmas helyzeteket kell megélnem. Gondolom, ennek a hasmenésnek lesz némi "utóélete" - nem csak pénzügyileg, hanem kényszerű magyarázkodásokban is - de legalább megértettem, és vállalom, hogy emberből vagyok és hibázhatok, hisz így vagyok "teljes".