tag:blogger.com,1999:blog-26168783444865269462024-03-13T19:57:23.511-07:00Híd a földi élet és a spiritualitás köztNapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.comBlogger40125tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-89893650663123482272015-06-27T03:08:00.001-07:002015-06-27T03:14:54.135-07:00Szaturnusz újra a Skorpióban, Mars belépett a RákbaÉn balga, már azt hittem, mindent meg tudok oldani - akár fizikai, akár lelki síkon. Tévedtem!
Belementem egy olyan "kapcsolatba", ami ugyan plátói szinten maradt, de mégis engedtem, hogy elveim ellenére elragadjanak az érzelmek és hagytam, hogy a rózsaszín köd beborítson.
Az elveink, ha számunkra eddig beváltak, korlátoznak ugyan bennünket, de meg is védenek a fölösleges energia pazarlástól és a szükségtelen fájdalmaktól.
Ezzel a dologgal kapcsolatos elveim, melyeket nem vettem figyelembe:
- Csak nálam idősebb férfi jöhet szóba, mint lehetséges partner.
- Nem keverem a kapcsolati rendszereket, vagyis, ha valaki munkahelyi kapcsolatként lépett be az életembe, akkor ez megmarad ezen a szinten életünk végéig.
De... olyan jó volt várni, hogy jön ... és jött ... minden egyes alkalommal, amikor a műszakbeosztásunk egybeesett. Ez az örömteli várakozás sok nehézségen, fizikai fájdalmon átsegített, ami a munkám velejárója. Röpke találkozásaink alatt szinte izzott a levegő körülöttünk. Aztán bejött számára élete nagy lehetősége, amit nem hagyhat ki az ember csak úgy, és leszámolt. Az utolsó munkanapján is jött és megjegyezte, hogy most már nem egy helyen fogunk dolgozni, esetleg változtathatnék a kőkemény elveimen. Én nemet mondtam, de elkövettem azt a hibát, hogy adtam neki egy névjegykártyát a telefonommal és e-mail címemmel. Döbbenten látta a kártyán, hogy "asztrológus terapeuta" és kisfiúsan félszeg mosollyal megkérdezte: "Akkor Te látod, hogy mennyire odavagyok érted?" Ez kijózanított némiképp és kicsit határozottabban mondtam, hogy az elveimen nem változtatok és sok sikert kívánok neki az életben. A névjegykártyán szereplő elérhetőségeket pedig csak akkor használja, ha valami nagy baj éri, amit nem tud megoldani.
Aztán következő nap, mivel szabadnapos voltam, elintéztem néhány határidős fizetnivalót, bevásároltam némi főznivalót, de aznap csak pihentem és csináltam egy NLP-s "Elválasztó gyakorlatot". Éreztem ugyan, hogy érzelmileg túlságosan is érintett vagyok, jobb lenne kísérővel megcsinálni a kezelést, de nem hívtam fel a reikis barátnőmet, hogy jöjjön és segítsen. Dőre módon azt hittem, mindent meg tudok oldani egyedül. A kezelésbe a végén bele is aludtam, ami figyelmeztető jel lett volna, ha nem vagyok oly elbizakodott. Másnap megfőztem a spenótot, amit nagyon szeretek. Itt is jött egy "jel" - az első tojás, amit beleütöttem volna, záp volt. Idejét sem tudom, hány évtizeddel ezelőtt találkoztam utoljára romlott tojással. Még jó, hogy bevett gyakorlatom, hogy mindig egy kistányérba ütöm a tojást először, csak utána öntöm az ételbe. Ennek azért van jelentősége, mert pár nappal később igencsak komoly problémát okozott a spenót.
3 nap múlva (vagyis tegnap), a második munkanapom reggelén, amikor hazajöttem melóból megettem a maradék spenótot - pedig eszembe jutott, hogy nem kéne, inkább dobjam ki, hisz valószínűleg beindultak már benne olyan folyamatok, mik nem tesznek jót a gyomromnak. De nem! Úgy döntöttem, megeszem. Délben óriási hascsikarásra ébredtem, rohanás a WC-re, majd félóránként ez ismétlődött. Ugyan megpróbáltam elkészülni a munkába indulásra, de végül be kellett látnom, hogy ez nem fog menni. Küldtem egy SMS-t a főnökömnek, hogy nem tudok menni ma dolgozni - és persze borzasztóan szégyelltem magam, hisz mindig arról papolok mindenkinek, hogy igyekezzen lelki úton megoldani a problémáit, hogy ne terelődhessen testi szintre, és akkor jön ez a hasmenés, ami megmutatja, hogy én sem tudok mindent megoldani lelki szinten. Mindenesetre az "Elválasztó gyakorlatot" megismételtem, egy komolyabb rákészüléssel - valószínűleg nagyobb sikerrel. Bár ma hajnalban még volt némi gondom, de azóta nem gyötört a hasmenés, és remélem, hogy a mai túl-műszakot képes leszek teljesíteni, hogy azért akkora pénzveszteség ne érjen.
A tanulságot levontam: Bármilyen kemény elvek szerint is élem az életem, ezek rám vannak szabva és jobban járok, ha betartom, még akkor is, ha ezzel fájdalmas helyzeteket kell megélnem.
Gondolom, ennek a hasmenésnek lesz némi "utóélete" - nem csak pénzügyileg, hanem kényszerű magyarázkodásokban is - de legalább megértettem, és vállalom, hogy emberből vagyok és hibázhatok, hisz így vagyok "teljes".NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-573194983949438582015-04-21T01:33:00.000-07:002015-04-21T01:33:03.145-07:00EutanáziaMár napok óta foglalkoztat ez a kérdés, de eddig nem állt össze - talán most meg tudom fogalmazni. Asztrológusoknak esetleg érdekes lehet: 2015.04.18.04:00 Esztergom az időpont, amikor bevillant. Épp készülődtem dolgozni, vagyis nem igazán "helyes" indítása egy munkanapnak, de annyira feszült bennem a téma, hogy még munka közben is sokszor eszembe jutott.
Az indító gondolat apukám halála volt, majd szinte azonnal beugrott Jack London: Északi Odüsszeia című kötete, melyben van egy novella, ami arról szól, hogy régen, a hideg téli világban, ha a legidősebb családtag már nem tudott "hasznos" tagja lenni a közösségnek, akkor csináltak neki egy "búcsú vacsorát", majd valamicske élelemmel felszerelkezve elindult utolsó útjára, melynek végén vagy a fagy vagy a farkasok "teljesítették" be a Sorsot. A novellában a farkasok voltak a "végrehajtók", ami igencsak a fájdalmasabbik "megoldás". Ezután ugrott be az eutanázia. Miért is nem engedélyezik Magyarországon?
Apukám rákos volt. Az erőteljes, mindenre képes férfi-ember kb. 20 kg-ra lefogyott, de a feje, a gondolatai tiszták voltak. Hihetetlen fájdalmakkal küszködött, vágyta a halált, de a teste még ragaszkodott az élethez. Az utolsó időben minden nap legalább 1 órát beszélgettünk, rendbe hoztuk a "nagy" kérdéseket, melyek feszültek közöttünk. Egyik nap azzal fogadott, hogy segítsek neki meghalni, mert már nem bírja a fájdalmakat elviselni (óránként vehetett be egy tablettát, de volt, hogy nem bírta ki az egy óra leteltét és hamarabb kikönyörögte anyukámtól.Persze az orvos csak annyit írhatott fel, ami az adott időre elég volt és csak akkor, amikor már néhány tabletta volt, így, ha hamarabb vette be, akkor későbbre nem maradt.).
Ebbe a mondatba szinte belehaltam. Pár másodperc múlva azt válaszoltam neki, hogy nagyon szeretem, és szenvedek attól, hogy őt szenvedni látom, de ekkora felelősséget, ekkora terhet nem vállalhatok még érte sem, hisz van akkora teher a vállamon, melynek cipelése nagyon nehéz, ehhez még vállalni nem tudok. Ez a találkozó rövid lett. Másnap apukám bocsánatot kért, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe jutott. Pár nap múlva meghalt, arcán ellazulás, a megnyugvás boldog érzésének mosolyával lépte át a "küszöböt". Én csak később értem oda, anyukám és húgom voltak ott, amikor lelke végre kiszabadult a testéből.
Hányan lehetnek hazánkban olyanok, akiknek ezt kellett megélniük egy szeretett lénnyel kapcsolatban, hogy nemet kellett mondaniuk neki, amikor már másra nem vágyott, mint e földi lét elhagyására? Mennyivel könnyebb és humánusabb lenne, ha megadnák hivatalosan a lehetőséget az elviselhetetlen fájdalommal küzdő haldoklóknak, hogy véget vessenek - fájdalommentesen - az életüknek?
Ha lenne népszavazás és igennel voksolnék az eutanáziára.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-30668118400110128352012-10-31T09:49:00.002-07:002012-10-31T09:52:30.574-07:00A HalálÉn tisztelem a Halált, hisz életem meghatározó része – és nem csak a saját életemé, hanem azé is, aki belép az én életembe és egy ideig kísér az utamon.
Mindannyiunk élete szakaszokra van osztva. Születés, vagy épp újjászületés, fejlődés, halál, elengedés.
Aki ezt nem képes megtanulni és elfogadni, az nagyon sokáig agonizál, ezzel megnehezítve a saját „feladatának” végrehajtását, a saját „tanulását”.
Természetesen én sem vagyok kivétel. Vannak dolgok, élethelyzetek, melyeket nagyon nehezen engedek el. Ez mindenki életében más, és mindenki másként éli meg. Van, aki dühhel, haraggal, őrjöngéssel, van, aki sírással, ami esetleg hosszú ideig önsajnálattal párosul, van, aki visszavonulással, esetleg hosszú ideig tartó „befordulással”, aminek depresszió, esetleg öngyilkossági kísérlet a vége. Aztán van, aki hisztérikus nevetéssel, dacos szembefordulással a Sorssal.
… és van, aki elkezdi végiggondolni – esetleg leírni -, hogy miért is jutott ide, milyen hibákat követett el vagy mit nem vett figyelembe, amit látnia kellett volna. Aki ez utóbbit teszi, előbb utóbb rájön, hogy valójában nem is igazán tehet a dolgokról, csak egyszerűen meg kellett tanulnia valamit és ennek a tanulási folyamatnak a végére ért. Ezután pedig az a „feladata”, hogy a megtanultakat alkalmazza az elkövetkezendő feladatok megoldása közben.
Pillanatnyilag épp agonizálok. Akár megmarad az élőhelyem (lakás), akár elveszítem – mindenképpen egy komoly újrakezdést kell megélnem.
Még nem döntöttem: Esztergom, a jelenlegi élőhelyem és a lakásom helye vagy Budapest, ahol születtem.
Mindkét erő-mező igen nagy hatással van rám – húzó vagy marasztaló erő képében.
Mindkét várostól rengeteget kaptam és kapok folyamatosan. Sajnos most úgy érzem, hogy egyiknek sem tudom még a töredékét sem visszaadni annak, amit kaptam és kapok tőlük. A helyzetet még nehezíti, hogy a két város is valójában harcban áll egymással.
Úgy érzem, számomra – A Kispados számára - az a legjobb, ha rábízom magam a Sorsra és majd, amikor „beindul”, akkor elfogadással a szívemben elindulok azon az úton, amit diktál.
NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-15870832762170232802012-09-17T01:13:00.002-07:002012-09-17T01:13:29.301-07:00A KispadosNemrégiben készült rólam egy fotó. Első ránézésre hihetetlenül tetszett. Akkor még csak az érzés jelent meg bennem. Most tudatosult igazán, hogy ez „A Kispados”, ami az én önvalóm valódi meghatározása.
Mi is a feladata A Kispadosnak? Az, hogy egy csapat tagja legyen, eddze önmagát és részt vegyen a csapat edzésében is. Segítse azoknak a felkészítését, akik időlegesen vagy hosszú távon a rivaldafénybe kell hogy kerüljenek a későbbiek folyamán. Igyekezzen olyan trükköket kieszelni, amivel olyan helyzetekre is fel tudja készíteni a későbbi Szereplőket, melyekre az Edzőnek nincs rálátása, hisz más szemszögből figyeli a dolgokat, mint A Kispados. Gyakran van olyan helyzet, melyre csak egy háttér szereplő tud bennünket felkészíteni – akár tudatosul bennünk ez, akár nem. A Kispados szemszögéből ez már lényegtelen.
Számára az a lényeg, hogy ott legyen, ahol kell, azt tegye, amit kell és utána végignézze a történéseket.
NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-68449089150119200282012-06-05T00:25:00.000-07:002012-06-05T00:47:32.021-07:00Orbán Viktor rajzaEzt írtam az „Uránusz Magyarország egén” című írásomban pár hónappal ezelőtt:
„Ha ez az előrejelzés egyetlen emberé lenne, akkor azt javasolnám neki, hogy minél hamarabb kezdjen el egy festés-terápiát, ahol „kidolgozhatja” magából azokat a hatalmas pusztító erőket, amiket eddig engedett felhalmozódni magában.”
Most pedig itt van Orbán Viktor rajza.
Gondolom, nem olvasta a fent említett blog bejegyzésemet, ám a tudatalattija így is beműködött.
http://www.origo.hu/galleries/itthon/nagykep.html?pic=http://static1.origos.hu/i/1206/20120604-orszaggyules-parlament-plenaris-ules-orban3.jpg
A kép felső alakzata az 0,1%-ról szól, mely elérhetetlen, hisz nincs közvetlen kapcsolata az alsó alakzattal, a Földdel. Sajnos a Föld ábráján látszik, hogy pillanatnyilag „kidurrant”, elveszítette gömbölyű formáját és félelmetesen rengő mozgást végez, mely így még lehetetlenebbé teszi a kívánt cél összekapcsolását vele. Sőt, értelmetlen is volna a valódi kapcsolódás, hisz ott „fent” talán nagyobb a biztonság, mint a rengő Földön.
A felső, űrhajó vagy léghajószerű szerkezet bal felső ívén a szögletes részek olyan napelemek, melyek időlegesen képesek a levegőben tartani a szerkezetet, de szükség van a szivarszerű „torpedóra” is, melyből most még hiányzik az orr rész, mely, ha beszerelésre kerül, akkor romboló fegyverré válhat.
Egyenlőre „csak” az energiát szolgáltatja a repülő járműnek és most még kapcsolatban van a napelemekkel is.
A jármű alsó részén az áthúzott szövegek a „szemetet” képviselik, melyek csak fölösleges súlyt jelentenek, ki kéne dobni őket, hogy a jármű tovább maradhasson a levegőben, esetleg addig, amíg a Föld regenerálja magát. Sajnos az is látszik, hogy ha ezt a szemetet kidobják, akkor épp a Földre fog hullani, még nagyobb rengéseket okozva és még jobban késleltetve a regenerációt.
Talán a megoldást az jelentené, ha a „szemetet” átvinné a „torpedóra”, beszerelné a gyújtó szerkezetet és „kilőné az űrbe” – áldást és átalakítást kérve kísérőként. Ezzel persze kockáztatná, hogy, ha a napelemek nem működnek megfelelően, akkor a jármű lezuhan a rengő Földre. Sajnos, ha süllyedni kezd a „szemét” miatt a léghajó, akkor ezt be kell vállalni és az utolsó – napelemek által készített - energiával le kell tenni a Földre, így be kell vállalni a rengést.
Lefordítva:
Orbán Viktor látja, érzi, hogy mit kellene tenni, de most még sokminden megköti, és nem tud cselekedni. Tudja, hogy a földrengés átélése elkerülhetetlen, de keresi a csillapítás lehetőségeit.
Bízom benne, hogy ez a keresés nem lesz túl hosszú és csak addig fog tartani, amíg az alapos elemzés, értékelés, helyzetfelismerés meg nem történik. Utána azonnal cselekednie kell, különben mindannyian elpusztulunk, hisz
„Egy hajóban evezünk” és nincs hova „kiugrani” az esetlegesen süllyedni készülő hajóból.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-21246209846179422412012-04-04T02:37:00.001-07:002012-04-04T02:38:50.519-07:00Uránusz Magyarország egén 5. Schmidt Pál lemondásának időpontjáhozÁlom<br />- Mi lenne, ha Schmidt Pál bejelentené, hogy nem kíván pereskedni az újságírókkal, akik – teljesen jogosan – feltártak egy olyan fonák helyzetet Magyarországon, mely jogosulatlanul ad előnyöket olyan embereknek, akik más területen ugyan bizonyítottak, de azon a területen, ahol a doktorit kapják, nem?<br />- Mi lenne, ha Schmidt Pál most inkább minden energiáját (ha valóban akarja, akkor van benne) arra használná, hogy bizonyítson?<br />- Mi lenne, ha a kormány leülne az ellenzékkel egy asztalhoz és meghallgatná, hogy ők – felelősségteljesen – kit javasolnak a köztársasági elnöki pozícióba, majd felhívná az újságírókat, hogy keressenek olyan bizonyítékot ellenvéleményüknek, mely megtámadhatatlan, mint a lemondott elnök esetében?<br />- Mi lenne, ha az ellenzéki és hatalmon lévő pártok 2-2 jelöltet állítanának az újságírók elé megmérettetésre?<br />- Mi lenne, ha a pártok jelöltjei maguk hoznák nyilvánosságra, hogy mit hibáztak eddigi életükben, mely esetlegesen akadálya lehetne köztársasági elnöki posztjuknak? Ezzel sok munkától kímélnék meg az újságírókat, mely energiát a feltárásra fordíthatnának és esetleg az adott jelöltek megbocsátást, felmentést nyernének, így esélyt adva számukra, hogy versenyben maradjanak az elnöki poszt elnyerésében és végre Magyarország élén olyan elnök lenne, akit mindenki elfogad.<br />- Mi lenne, ha mindez megtörténne és a lakosság valódi feladatának tartaná, hogy ne hallgassa el az igazságot és utána kövesse az elnököt, akit mindenki elfogad.<br /><br />Ismerve a magyar újságírók szimatát, alaposságát, energiáját, harciasságát bizonyára 2 héten belül meglenne a megfelelő ember.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-4694601728305838972012-03-29T00:33:00.002-07:002012-03-29T00:38:19.615-07:00Milyen jövő vár a gyermekekre ilyen „nevelők” hatására?Ez kicsit durva.<br />Éjszaka, munka, rövid szünet, egyik kolléganő elmeséli legutóbbi problémáját:<br /><br />Lánya épp, hogy elmúlt 14 éves. Kollégiumban tanul – nyilván kényszerűségből. Mostanáig (már eltelt jóval több, mint fél év) nem érezte jól magát, még az iskolát is ott akarta hagyni. <br />Aztán egyszercsak változás történt: jól érzi magát, barátokat szerzett, nincsenek frusztrációk, jól tanul, „szinte” minden rendben.<br /><br />Aztán jön egy kétségbeesett üzenet tőle, majd röviddel utána az igazgatónő „figyelmeztetése” a szülő felé, miszerint gyermeke „tiszteletlenül viselkedett vele”!<br /><br />Esemény: Gyermekek a kollégiumi szobájukban. Belép az igazgatónő. Ekkor a kislány szellent egy „komolyat”. Az igazgatónő lehordja a sárga földig és tiszteletlenséggel vádolja, majd kilátásba helyezi, hogy ír az anyukájának.<br /><br />Elszomorít!!!<br />Hogy mi? Nem az igazgatónő viselkedése, hisz ez szíve-joga. Ha nem bírja az emberi test „megnyilvánulásait”, akkor az az ő problémája.<br />Az szomorít el teljes mértékben, hogy egy ilyen ember hogyan kerülhetett igazgatói felelősség vállalás közvetlen közelébe – mégpedig gyermekekkel kapcsolatban.<br />A másik, ami elszomorít, hogy mit tanítanak a jövendő nemzedék tanítóinak, nevelőinek, ha még azt sem tanítják meg, hogy mekkora frusztrációt okozhat, ha a gyermeket megszégyenítik egy olyan testi funkciója miatt, amiről valójában nem tehet, hisz velejárója az emberi létnek. Ráadásul a gyermek ezen cselekvést nem az osztályteremben, nem az iskola folyosóján végezte, hanem egy olyan helyen, amit ideiglenes otthonának (magán szférájának) tekint – végre.<br /><br />Ez a nő bizonyára nincs tisztában azzal, hogy milyen végzetes következményei lehetnek az „elfojtásoknak” – vajon mit tanítottak neki pszichológiából? Milyen felelősséget tud vállalni az állam, ha a gyermekek nevelését sem tudja megfelelő emberekre bízni, megfelelő képzéssel, és megfelelő kiszűréssel, mellyel megakadályozhatnák az ilyen típusú emberek hatalmi pozícióba jutását?<br /><br />Az anyuka reakciója „Hál’Istennek” viszonylag megfelelő volt. Igyekezett megnyugtatni lányát, hogy inkább ez, mint a mentő és kórház.<br />Azt nem tudom, hogy az igazgató nőnek mit válaszolt. Ám bízom benne, hogy ebben a kislányban nem keletkezett most egy olyan komoly probléma, ami rányomhatja az egész életére a bélyeget – és esetleg az élet feladását is behozhatja számára.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-42580872409486899722012-03-18T11:44:00.002-07:002012-03-18T11:52:47.494-07:00Uránusz Magyarország egén 4.Minden alkalommal, ahányszor megnézem az éves előrejelzés képletét, valami mást veszek észre benne, valami másra kezdek el fókuszálni.<br /><br />Most, amikor újra elővettem, ez az idézet jutott eszembe a képlet IV. Házában álló Hold – Szaturnusz együttállásról:<br /><br />Feltámadott a tenger,<br />A Népek tengere.<br />Üvöltve eget, földet,<br />Szilaj hullámokat vet<br />Rémisztő ereje.<br /><br />Tudom, nincsenek véletlenek – és ezt már bizonyára sokan tudják rajtam kívül is.<br />Ha a kormány nem tesz időben lépéseket a földünk, a vizeink – és itt legfőképpen a föld mélyéből feltörő, vagy még ott nyugvó karsztvizekre és egyéb „mély” vizekre gondolok – védelmére, Magyarország tulajdonában maradására, akkor sajnos nem lesz elkerülhető a Nép haragja, nem lesz elkerülhető az, hogy a magyar nép visszavegye, ami az övé, nem lesz elkerülhető a „szabadságharc”.<br />Sajnos minden háborúban, amikor a törvények háttérbe szorulnak, szabadon garázdálkodhatnak olyanok, aki addig nem tudtak. Ez az átlag ember számára újabb félelmeket generál, mert nincs jogorvoslat, nincs védelem. Ilyenkor mit tesz a kisember? Védekezik, ahogy tud. A fegyver fegyvert szül. A harc gyermeke a háború. Meg kéne előzni ezt a folyamatot.<br />Ha most a magyart arra kényszerítik, hogy fegyvert fogjon a kezébe, azért, hogy megvédje magát, akkor abból „nagy durranás” lesz, mely mindannyiunk életében igen komoly károkat és fájdalmakat fog okozni.<br /><br />Talán inkább erre kéne nagyon fókuszálnia a hatalmon lévőknek. Most még van némi támogatottságuk – később már ezt a keveset is el fogják veszíteni.<br /><br />Itt az idő! Lépni kell!<br /><br />… vagy a lépés elmulasztása esetén … elszenvedni … mindannyiunknak, nem csak nekik.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-73528412056444147982012-02-07T23:38:00.000-08:002012-02-07T23:42:39.663-08:00Skori, mint „magzatfaló”<span style="font-weight:bold;">Alcím: Esztergom és én</span><br /><br />Egy Skorpiónak mindig szüksége van „magzat” állapotú ételre – legyen az hagymacsíra, különféle magok (napraforgó mag, tökmag, barackmag, búzacsíra, eper, ami tele van magokkal, stb.).<br />Érdekes módon, először „szotyi”-t írtam a napraforgó mag helyett. <br />Az köztudomású (vagy nem), hogy a napraforgó az Oroszlán ASC-ű emberek – vagy Nap az ASC-en - virága, és nekem az Oroszlánban van a Plútóm, az egyik születési uralkodóm. Ám a Szaturnusz miatt bizonyára szeretném ezt „bújtatni”.<br /><br />Szóval, ma reggel – a tegnapi nap után – kicsit le voltam amortizálódva. Nekiláttam, hogy csinálok egy kis hagyma – uborka salátát a kajámhoz, mivel én savanyúság nélkül nem igazán szeretek kajálni (Szaturnusz az ASC-en).<br />Erre mit látok? A hagyma, amit elkezdtem pucolni, tele van belső, sötétzöld csírákkal. A hagyma eddig a spejzban volt, ahol annak ellenére, hogy csak a konyhából van elszeparálva egy beépített szekrénnyel, az ásványvíz kásás lett, tehát igencsak röpködnek benne a mínuszok – nos ennek ellenére a hagymában beindult a csírázás és én pont ezt a hagymát fogtam ki. Felvágtam utána még kettőt – egyikben sem.<br /><br />Egy Skori mindig akkor „kap” csírát, amikor igen kemény feladat következik. Kicsit elgondolkodtam, aztán rándítottam egyet a vállamon és azt mondtam: eddig is mindig volt valahogy, ezután is lesz.<br /><br />Amióta „összekötöttem” a sorsom Esztergommal, mégpedig azzal, hogy az ő akarata ellenére beállítottam a képletét, hogy értő szemek láthassák „pőrén” – azóta hol segít, hol beledöngöl a betonba. <br />Amikor nagy mélységekben mászkáltam, akkor segített. Most, hogy kicsit helyrerázódtam – elvesz. Bizonyára most is ez lesz – de én úgy gondolom, csak abból lehet elvenni, ami van. Ami nincs, onnan nincs mit elvenni.<br />Nos, most van, tehát vigye.<br /><br />Úgy látszik, most "újjászületőben" vagyok, ezért akar Esztergom felfalni - hihi!<br />Esztergom! Egészségedre!NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-79412160991789109342012-01-17T03:10:00.000-08:002012-01-17T03:15:05.365-08:00Neeem!Én bízom abban, hogy a kormány csak megjátssza, hogy "fekszik", csak azért, hogy időt nyerjen, amíg annyi élelmiszert tud felhalmozni, elindítani, ami a lakosság számára a túléléshez - ha szűkösen is - de elég lesz addig, amíg az ország talpra áll az utóbbi évek (évtizedek) visszafejlesztéséből.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-70107261187074606432012-01-12T01:36:00.000-08:002012-01-12T01:43:18.915-08:00EGYSZER, S MINDENKORRA!Tudomásul kéne venni nekünk, a mostani Magyarországon és a más területeken élő, önmagát magyarnak tartó embernek: Magyarországnak függetlennek kell maradnia. A régi „nagy” Magyarország nem állítható vissza! <br /><br />Sokan – régen – azért mondtak igent az Európai Unióra, mert féltek attól, hogy kilógnak majd a „sorból”, vagy épp azt hitték, hogy ettől a csatlakozástól azt kapják, hogy végre a régi nagy Magyarország újra létrejön. <br /><br />TÉVEDÉS! <br /><br />Nagyon megfontolandó mondás: „A történelem kerekei nem fordulnak vissza!”<br />Ha egy nemzet nem képes megújulni – akár áldozatok árán is -, akkor az a nemzet halálra van ítélve.<br />Nos, kérdés: vállaljuk-e a nehézségek árán az új Magyarország létrejöttét, mely semleges, nem hagyja magát zsarolni és ugyanakkor nem hagyja magát szép, de szétpukkadásra ítélt szappanbuborékok által elvarázsolni – vagy szép lassan megszűnünk létezni?<br /><br />Én úgy ismerem a MAGYARSÁGOT, hogy a kezdeti nehézségek után képes felvenni a kesztyűt és kiáll önmagáért, képes újjászületni.<br /><br />Képes „gyurcsányokat”, „bajnaigordonokat”, stb-ket elküldeni a süllyesztőbe és arra is képes, hogy „orbánokat” észre térítsen, ha rossz felé mennek – de ők talán képesek erre figyelni is – vagy nem. Ezt majd a jövő eldönti. <br /><br />Ám egy valami nem mindegy!<br /><br />TE HISZEL-E MAGADBAN, MINT MAGYAR?<br />KÉPES VAGY-E MAGYARORSZÁGÉRT ÉS ÖNMAGADÉRT TENNI?<br />KÉPES VAGY-E TÁRGYILAGOSAN LÁTNI ÉS A KÖLTSÉGEIDET VISSZAFOGNI – ESETLEG HASZNÁLNI AZT, AMIT NAGYSZÜLEID, DÉDSZÜLEID ALKALMAZTAK ÉS NAGYON JÓL BEVÁLT, MÉGSEM TRENDI ÉS NINCS A TOPLISTÁN A DIVAT KATEGÓRIÁBAN, DE HASZNÁLHATÓ ÉS ÚGY MŰKÖDIK, MINT A DIVATOS VEGYSZEREK, CSAK ÉPP NEM OLYAN KÁROSAK?<br />KÉPES VAGY-E KINEVETNI SAJÁT MAGAD ÉS ESETLEG MÉG A FŐNÖKÖDET IS, AMIKOR OLYAN ELVÁRÁSOK FOGALMAZÓDNAK MEG, AMIK NEM AZONOSAK VELED?NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-23074314018265133102012-01-05T01:48:00.000-08:002012-01-05T01:50:00.191-08:00Uránusz Magyarország egén 3.Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar király: I. István. Ő félelemből döntött – vagyis a saját félelmeit vette figyelembe a döntésnél – mégpedig azokat a félelmeket, hogy meg tudja-e tartani a népe számára azt a területet, ahol épp vannak, meg tudja-e védeni az asszonyokat, gyermekeket a háborúskodástól, ami küszöbön állt, meg tudja-e tartani a hatalmát, amihez valójában semmi kedve nem volt.<br /><br />Nos… most, ha nem is teljesen, de hasonló a helyzet.<br /><br />Akkoriban I. István hozott egy olyan döntést, mely a magyarság egyharmadának kiirtásába került, a másik egyharmad félelembe menekült és a harmadik harmad ugyan elfogadta az új vallást, de tudat alatt (amikkor a testközeli állapotait – lásd pár, gyerek, szülő betegsége vagy más, húsba vágó probléma) mindig is azokhoz az erőkhöz folyamodott, melyeket az ŐSHAZÁBÓL, az ŐSI HITBŐL hozott.<br /><br />Kell-e nekünk az Európai Unio? Mit adott számunkra ez a közösség, ami nélkülözhetetlen volt a magyar nép számára? Mit vett el tőlünk ez a közösség, amit valójában nem kellett volna odaadnunk, ha maradunk MAGYARORSZÁG Európa szívében?<br /><br />Én csak abban bízom, hogy a kormányunk MOST nem félelemből fog dönteni és inkább azon fog dolgozni, hogy visszaállítsuk a mezőgazdaság, az élelmiszer ipar, a vizeink fontosságát – és ez utóbbinál különös tekintettel a karsztvizekre, a „mély” vizekre, melyek nem fertőzhetők olyan könnyen és nem vehetők el olyan egyszerűen, mint a felszíni vizek.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-31704070638644031112011-11-25T03:11:00.000-08:002011-11-25T03:13:52.959-08:00Adalék a jelenlegi helyzethezMostanában sokan fordulnak hozzám. Azt hiszik, én vagyok a Szabadító, vagy Jó tündér, aki egy suhintással megoldja a problémát.<br /><br />Nos … mindenkit ki kell ábrándítanom! Én nem vagyok varázsló! Nem vagyok képes arra, hogy a Te problémádat megoldjam, hogy kiszabadítsalak a Te általad generált helyzetedből!!! Erre csak Te magad vagy képes! Én legföljebb arra vagyok képes, hogy más megvilágításba helyezzem a problémádat és megkérjelek, hogy nézz rá abból a szemszögből is, amit mutattam neked. Ha Te erre nem vagy hajlandó, az nem azt mutatja, hogy Te egy luzer vagy, hanem azt, hogy most még nem értél meg arra, hogy ezt megtedd, vagy arra utal, hogy a pillanatnyi látásmódodat fel kéne cserélni egy másikkal.<br /><br />Az én energiám is véges – hiába vagyok Skorpió, aki kapcsolatban áll az univerzális energiamezőkkel. Ami nekem van szánva – mármint energia -, az nem végtelen, csak kicsit több, mint az átlag emberé.<br /><br />Én ezt mindig tudomására hozom azoknak az embereknek, akik többet várnak el tőlem, mint amire képes vagyok.<br /><br />Nos … (újra – hihi!) – tudom, hogy ezután megint rengeteg levelet fogok kapni – hideget, meleget egyaránt. Aki már régóta kapcsolatban van velem, az tudni fogja, hogy gyorsan túllépek rajta – vagy épp segítek, ha kell.<br /><br />Sajnos meg kellett írnom ezt a bejegyzést, mert a helyzet, a kapcsolatok alakulása rákényszerített.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-16716359242224676362011-11-16T11:06:00.000-08:002011-11-16T11:07:51.064-08:00Uránusz Magyarország egén 2.Félelemből döntés<br /><br />Az elkövetkező időszak a nagy döntésekről szól. Sajnos nem mindegy, hogy a döntéseinket a félelem vagy pedig az akarás motiválja. Ne döntsünk azonnal! Vizsgáljuk meg, hogy mitől félünk! Esetleg azért fogadnánk-e el egy másik ember közeledését, mert félünk a magánytól vagy azért, mert akarjuk őt. Vagy pl. azért mondanánk igent a főnökünk váratlan elvárásának, mert félünk, hogy elveszítjük az állásunkat vagy pedig azért, mert felkeltette a kíváncsiságunkat és elindította bennünk a kreativitást. Netán egy politikus azért mondana igent, mert félti a pozícióját vagy azért, mert valóban azt látja kivezető útnak a válságból és esetleg hasonló ötlet már benne is megfogalmazódott, csak eddig még nem körvonalazódott teljesen.<br /><br />Ha a félelem a domináns, akkor sajnos energiát adunk a további és sokkal erőteljesebb agresszivitásnak. Ne bízzunk abban, hogy a másik majd megváltozik – nem fog! Sajnos csak még erőteljesebb lesz benne az agresszivitás, a benne felébredő elnyomási inger.<br /><br />Ha viszont úgy érezzük, hogy a másik valami olyan dolgot fogalmazott meg, ami már bennünk is motoszkált, akkor olyan gondolatfolyam indul el bennünk, mely hosszú távú perspektívát vetít elénk és felfokozza bennünk a kreatív erőket.<br /><br />Mint már eddig is tapasztalhattuk, ez az időszak a nagy lebukások ideje is. A Plútó, mely hatását sokan vitatják, „véletlenül” olyan helyzeteket teremt a régóta csaló, hazudó embereknek, szervezeteknek, csoportoknak, népeknek, melyek napvilágra hozzák a másik emberrel, csoporttal szemben elkövetett bűneit. Sajnos nem mindegy, hogy a fegyveres testületek, rendőrség, fegyveres csoportok, melyeknek az a feladatuk, hogy ilyenkor eljárjanak, hogyan teszik ezt. Mindenképpen be kellene tartani a törvényes kereteket és a túlkapásokat meg kell előzni, mert ez csak további agresszivitást, fegyveres ellenállást hozhat ki a másik félből, ami súlyos áldozatokat követelhet.<br /><br />Talán jobb lenne, ha önként vallanánk be az eddig elkövetett bűneinket és nem akarnánk elkerülni a büntetést, mert ha lebukunk, akkor sokkal keményebb lesz a büntetés.<br /><br />Fontos, hogy egy országnak jól működjön a „rejtett” védelme. Ne dobják félre a különleges, esetleg hihetetlen információkat, mert később be fog igazolódni, hogy volt alapja. Ha alaposan megvizsgálnak minden információt, akkor az utolsó pillanatban meg tudják védeni a politikust vagy a népet, aki ellen irányult az akció. Ellenkező esetben sajnos bekövetkezhet a tragédia és az senkit sem fog vigasztalni, hogy az elkövetők kézre kerülnek.<br /><br />Ami segíthet a döntésekben, legyen szó akár egy „civil”, akár egy hatalommal rendelkező ember esetében, az a festés, rajzolás, firkálás vagy csak egy önkéntelen satírozás – mondjuk a jegyzetfüzet vagy egy könyv szélén. Ez a tudatalatti megnyilvánulása, segítsége, melyet, ha jobban megvizsgálunk – még, ha első ránézésre csak értelmetlen kriksz-krakszoknak tűnik is – rájöhetünk, hogy valójában a döntéshelyzetről szól és utal arra, hogy mit kellene tenni.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-87114407086325220292011-11-01T08:19:00.000-07:002011-11-01T08:32:03.552-07:00Uránusz Magyarország egénSokat gondolkodtam, hogy megírjam-e egyáltalán ezt a szöveget vagy sem. Aztán egy idő óta már azon morfondíroztam, hogyan kellene tálalnom, hogy túlzott és felesleges félelmeket ne gerjesszek, de azért felhívjam a figyelmet a közeledő veszélyre. Aztán, amikor sorozatosan jöttek a nagy balesetek, úgy döntöttem, hogy meg kell írnom legalább egy részét, mert mindenki, aki „látja”, inkább hallgat, vagy ködösít, vagy úgy tesz, mintha nem látná.<br /><br />Nos, akkor kezdjük. <br />Magyarország éves előrejelzését Budapest képlete alapján szoktuk megadni (1873.10.25.10:35 Budapest), de én mindig megnézem Esztergomét is (1895.01.23.12:21:03 Esztergom), hisz Magyarország bölcsője mégis itt van, még ha Esztergom városrészeit később egyesítették is, mint Budát és Pestet.<br /><br />Budapest idei előrejelzésében az Uránusz az MC-n áll. Ez a bolygó képviseli az ellenállást, a szabadulási kényszert, a szabadságharcot, a baleseteket, a földrengéseket, a robbanásokat, a háborút. Ha ez az előrejelzés egyetlen emberé lenne, akkor azt javasolnám neki, hogy minél hamarabb kezdjen el egy festés-terápiát, ahol „kidolgozhatja” magából azokat a hatalmas pusztító erőket, amiket eddig engedett felhalmozódni magában. Így viszont inkább végiggondoltam, országos szinten mit is jelképez az Uránusz és a Neptunusz. <br />Ha pl. csak néhány törvény közelgő bevezetését nézzük, akkor pl. a Neptunuszhoz kapcsolható a dohányzás és annak közelgő megtiltása a munkahelyeken, ami súlyos következményekkel járhat – az Uránuszhoz pedig ennek a törvénynek a megszegése és egy esetleges katasztrófa, ami egy tiltott csikk gyors eltüntetésének következménye. Hosszú évekig dolgoztam egy gyógyszergyárban, tudom, mekkora a veszélye akár a gyárudvaron is a tűznek vagy akárcsak egy elektromos szikrának. Gondoljunk bele, milyen következménye lehet annak, ha egy kemény dohányos ember suttyomban rágyújt valahol, de meglátja, hogy jön a főnöke és el akarja tüntetni az égő cigarettát, ám ez nem sikerül neki teljesen és esetleg ezért felrobban egy üzemrész vagy egy veszélyes anyagot tartalmazó tartály.<br />Ne felejtsük el, minél erőszakosabban le akarunk szoktatni valakit valamiről, annál nagyobb lesz benne a feszültség és ezáltal az ellenállás, így azt fogja keresni, hol tudja áthágni azokat a tilalmakat, amiknek az elfogadására ő még nem készült fel. A büntetés nem megoldás – amíg nem jön létre a szemléletváltás, addig nem tudnak beindulni a változások. Addig viszont meg kellene hagyni a kijelölt, biztonságos helyeket a dohányzásra.<br /><br />Vagy nézzük a legutóbbi közúti baleseteket. Nagy százalékukat külföldi sofőrök okozták. Mi történik, ha egy ilyen balesetbe épp belefut egy veszélyes anyagot szállító kamion? Ennek egyetlen ellenszere a fokozott ellenőrzés, és ha a rendőr látja, hogy az a sofőr annyira fáradt, hogy már alig lát (ez is Neptunusz), akkor legyen lehetősége félreállítani és kényszeríteni legalább egy rövid pihenőre.<br /><br />A Hold (ami többek között képviseli az ország területén lévő vizeket) ugyan közvetlenül nincs támadva, de együtt áll a Szaturnusszal (vízhozam csökkenés) és az urát támadja a Plútó és a Mars, mely mindkettő vegyszeres fertőzésre utal, ami esetleg nem azonnal fog kiderülni, mivel pénzhiány miatt elhanyagolják a folyamatos ellenőrzést.<br /><br />Ám ez a Hold a lakosságra is utal, a népre, mely most még „nyel”, de érik benne a „nem” szónak (Szaturnusz) a feszítő ereje, és ha a családok, melyeket szintén a Hold jelöl, teljesen elveszítik a minimális biztonságérzetet is és elkezdenek szétrobbanni, akkor ez egy hatalmas detonációban fog kiteljesedni.<br /><br />De itt van pl. az Esztergomban kialakult helyzet. A lakosság óriási többséggel Tétényi Évára szavazott de mellette a FIDESZ képviselőire. Miért nem veszi észre a kormány, hogy Esztergom nem a kormány ellen szavazott, csak egyetlen ember ellen? Ebből a szavazási eredményből annyira világos – hogy hogy nem veszik észre? Nem tanultak matematikát? <br />Ha megnézzük Esztergom képletének idei előrejelzését, akkor látszik, hogy a város lakossága még mindig lojális a kormányhoz - de meddig? Egyre hangosabb a tiltakozás, és ez érthető, hisz egy rossz kormányzati döntés miatt több mint 30 ezer ember kénytelen olyan plusz frusztrációt felvállalni - a minden magyart sújtó nehézségeken felül -, melyek gyakran teljesen ellehetetlenítik a mindennapi életet.<br /><br />Mindannyian tudjuk, hogy a kormány nehéz helyzetben van – sőt egész Európa, sőt…<br />De ha lehet kisebbíteni az embereken lévő nyomást, akkor miért nem teszik meg azok, akiknek hatalmukban áll? Miért kell megvárniuk a robbanást?NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-60037903918006044382011-07-09T23:16:00.000-07:002011-07-09T23:18:14.654-07:00Nem kéne, nem kéne, nem kéne!Nem kéne kérni és elfogadni ezt a kínai segítséget.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-20902028998819041302010-12-07T03:31:00.000-08:002010-12-07T03:37:02.960-08:00FestésterápiaA tudatalattink képekben beszél és mi is képekkel tudunk vele kommunikálni – még az is, aki azt állítja magáról, hogy nem tud „elképzelni” semmit.<br />Az utóbbi időben jónéhány páciensemet sikerült rávennem arra, hogy temperával fessen. Azért temperával, mert ha nem kever hozzá vizet, akkor ugyanúgy lehet színeket keverni belőle, mint az olajfestékből, csak épp nem kell szagolnunk a hígítót.<br /><br />A terápia lényege a következő:<br />Mindenképpen legyen egy felvezető esemény, ami ráhangol bennünket arra, hogy ki tudjuk tenni magunkból a problémát, hogy meg tudjuk jeleníteni a papírlapon. Ez lehet egy olyan vers elolvasása, amit közel érzünk a problémakörünkhöz, esetleg egy zenemű meghallgatása (legyen az akár pop, rock vagy komolyzene) de lehet egy meditáció is, melyben megéljük a problémánkat, csak kicsit mélyebben.<br />Ezután kezdjünk el színt keverni – mondjuk egy bonbonos doboz műanyag tartójának kis mélyedésében. Amikor úgy érezzük, hogy az a kikevert szín kifejezi a problémát, akkor fessünk belőle foltokat a papírra. Azután keverjünk egy másik színt és ebből újabb pacákat tegyünk a lapra, akár az előzőleg festett foltokra is. Ezt mindaddig ismételjük, amíg nem érezzük azt, hogy ráfestettük az összes fájdalmunkat, haragunkat a lapra.<br />Végül ki fog alakulni egy olyan kép, mely kifejezi a lényegét annak a dolognak, amivel úgy érezzük, hogy pillanatnyilag nem tudunk megbirkózni.<br /><br />Aki úgy érzi, hogy tele van félelmekkel, az jobb, ha sötét, esetleg fekete papírra fest, hisz a félelemből, vagyis a sötétségből kell elindulnia, hogy kijusson a fényre.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-89532994380555049862010-07-20T09:14:00.000-07:002010-09-12T23:13:16.472-07:00PártalanságMindig elcsodálkozom magyar nyelvünk csodálatosságán. <br />Mekkora különbség van a páratlan és pártalan szó között: míg az első pozitív jelzést hordoz, két betű felcserélése negatívvá változtatja a jelentését.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Amikor szembesültem azzal, hogy a hátralévő sok-sok évet pártalanul fogom leélni, nagyon megviselt. Napokig teljes letargiában voltam, gyakran eszembe jutott, minek is kellene tovább élnem. Aztán belépett az életembe néhány igencsak súlyos problémával küzdő ember, akik a segítségemet kérték és meg is kapták. Felbukkantak olyan régi barátok, akikről már azt hittem, nem is léteznek számomra. </p> <p class="MsoNormal">Nos ekkor jöttem rá valójában, hogy lehet – sőt kell is – élni pártalanul, de nem mindegy, hogy ezt hogyan éljük meg. Ha elkezdjük sajnálni magunkat, akkor biztosan egyenes út vezet a depresszióhoz. Ha viszont úgy gondolunk erre az egészre, hogy időnként be fog jönni egy-egy olyan ember az életünkbe, akit szerethetünk, mint a párunkat és szeretve leszünk általa, mint a párjuk és tudjuk, hogy mindezt azért kapjuk a Sorstól, hogy időnként szárnyalhassunk, töltődjünk, hogy utána kibírjuk a nehéz, „tanulási” időszakokat … nos akkor valóban rálépünk az UTUNKRA és ha nem is gyorsan, de szép, egyenletes tempóban képesek vagyunk haladni rajta.</p> <p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p> <p class="MsoNormal">Tudom, hogy vár még rám néhány csodálatos „páros” időszak, de azt is tudom, ha épp „pártalan” leszek, akkor sem fogok kétségbeesni, hisz az én feladatom kicsit más, ami igazából egész embert kíván és ebbe nem mindig fér bele egy párkapcsolat.</p>NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-43336164344107025122009-10-08T02:43:00.000-07:002009-10-08T02:47:57.769-07:00Az energia vámpírságrólVan egy blog bejegyzésem ezzel a címszóval: „<a title="A nem szó kimondása, elfogadása, betartása és betartatása" href="http://www.onmegvalositas.hu/blog/naphold/nem_szo_kimondasa_elfogadasa_betartasa_es_betartatasa">A nem szó kimondása, elfogadása, betartása és betartatása</a>”<br />Ezt szeretném kiegészíteni a következő gondolatokkal.<br /><br />Legfőképpen önmagunk számára kell megtanulni kimondani a „NEM” szót, hisz, ha jól belegondolunk, miért is mondunk olyankor is igent, amikor egyik porcikánk sem kívánja, sőt szinte fizikai fájdalmat érzünk attól, hogy igent fogunk mondani – nos erről a következő a véleményem:<br />Az igent sokkal könnyebb kimondani, hisz azzal – úgy gondoljuk – segítünk a másiknak és mi is elkerüljük a bűntudat érzetét. Pedig, ha tudnánk, hogy egy nem megfelelő igen mondásával mekkora galibát okozunk nemcsak önmagunknak (hisz „leszívják” az energiánkat), hanem a másiknak is, hisz megfosztjuk annak a lehetőségétől, hogy önmaga elkezdje megoldani a problémáit, vagyis elkezdje végre a felnőtté válás kemény, fájdalmas, de sikerélményhez vezető munkáját.<br />A másik megközelítése pedig az, hogy mindannyian szeretetre vágyunk. Így, amikor igent mondunk arra, amire valójában nemet kéne mondanunk – valójában mi is energia vámpírokká válunk, hisz olyan szeretetet akarunk kikényszeríteni, ami nem jár nekünk, hisz abban a pillanatban, ott, arra a dologra vagy eseményre valójában nem vagyunk képesek, így az Univerzumtól sem kaphatjuk meg a cselekvéshez szükséges energiát, tehát ahhoz, hogy megtegyük valaki más (esetleg épp a kérő) energiáját vagyunk kénytelenek igénybe venni, amivel legyengítjük őt is, és természetesen önmagunkat is.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-6625211025020070492009-09-28T10:12:00.000-07:002009-09-28T10:13:27.426-07:00Sírás és egészségA sírásról megoszlik az emberek véleménye – és itt nem csak a férfi és női véleményekre gondolok.<br />Az köztudott, hogy minden folyadék, ami eltávozik a testünkből, tele van méreganyaggal, amit a szervezetünk nem tud hasznosítani vagy épp káros a hatása a testre. Nem tudok olyan kutatásról, ami vizsgálta volna, hogy milyen különbségek és egyezőségek vannak a vizelet, az izzadság és a könny összetételében, de asztrológiai szempontból természetesen van véleményem róla.<br /><br />A vizelet-ürítés az életben maradáshoz szükséges – ha nincs, meghalunk.<br /><br />Az izzadás már egy kicsit más: olyankor izzadunk, amikor a testünk másra vágyik, mint amit épp művelünk vele, vagyis lenyugvást, megnyugvást kérne.<br /><br />A könny olyankor jön, amikor a lelkünk vágyik másra, mint amit kap – és ez alól nem kivétel az sem, hogy épp belement valami a szemünkbe (hihi!), hisz az sem „véletlen”.<br /><br />A nők könnyebben sírnak, hisz ez a társadalmi megítélésükhöz hozzá tartozik – bár vannak nők (nem is kevesen), akik „nem engedik” meg maguknak a sírást, mert úgy gondolják, hogy ők „erősek” és mindent el tudnak viselni.<br /><br />A férfiak sírását a társadalmi megítélés nagyon ritka esetben fogadja el – pedig nekik is szükségük van az e-fajta folyadék-ürítésre. Nem véletlen, hogy sokkal alacsonyabb az átlag életkor a férfiaknál, mint a nőknél.<br /><br />Tehát, a sírás szükséges mindkét nemnél. De ügyelni kell arra, hogy ne önsajnálatból történjen, mert az nem hoz „megnyugvást”, hanem egyenesen a depresszióhoz vezet.<br />A férfiaknak azt javaslom, hogy, amikor úgy érzik, hogy sírniuk kell, és nem akarják, hogy bárki lássa, akkor vonuljanak el, sétáljanak olyan helyen, ahol egyedül lehetnek, és adjanak szabad utat a könnyeiknek – ezzel felszabadítják a lelküket és nagyobb erőbedobással fogják tudni megoldani a rájuk háruló, felvállalt feladataikat.<br /><br />Én is ritkán sírok – túl „erősnek” érzem magam hozzá (sajnos még mindig) -, de ma megtettem. Nem tartott sokáig, talán 1-2 percig. Utána eltűnt a nyomás, ami napok óta rám nehezedett, amitől úgy éreztem, hogy megfulladok, hogy nincs értelme már a küzdelemnek. Most úgy érzem, hogy jöhet a következő menet, még akkor is, ha K.O. lesz a vége – hisz úgyis „felállok” – hahaha!NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-51064944587374034242009-09-24T05:07:00.000-07:002009-09-24T05:08:03.020-07:00Vihar előtti csend 1.Bizonyára sokan éreztétek már ezt – félelmetes, ugyanakkor várakozással teli – történjen már valami – akármi – legyen jó vagy rossz, mindegy, csak ez a furcsa „nyomás” szűnjön már meg.<br />Emlékképek – töredékek – de nem tudom beazonosítani. Csak ÉRZEK valami hangulatot, melyet valamikor régen már ÉREZTEM. Olyan, mint amikor tudjuk, hogy megtörténik, de félünk tőle és ugyanakkor várjuk is. Mint amikor az embert felvették egy új iskolába vagy egy új munkahelyre, de itt a hétvége és csak hétfőn fogjuk megtudni, hogy valójában mi is a feladatunk.<br />Nem találom a helyem – mennék is, maradnék is. Felöltöztem, hogy besétálok a városba, de nem mentem. Jönnek az e-mailek, hívások – de érdemben nem igazán tudok válaszolni – egyszerűen le vagyok blokkolva, mintha egy üveg-harang borult volna rám.<br />Úgy érzem, az lesz a legjobb, ha elindítok egy kemény, mély-meditációt.<br /><br />… Közben jött egy video-hívás – lehet, hogy a „kanóc meggyújtva”???NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-91278067132040522742009-09-24T02:19:00.000-07:002009-09-24T02:20:09.244-07:00Mosás "felülről nézve"Mivel tönkrement a 30 éves automata mosógépem, így az utóbbi hónapokban kézzel mosok - még szerencse, hogy van egy centrifugám. A centrim segítségével jöttem rá egy érdekes dologra. Amikor rossz passzban vagyok, akkor a foltokat nagyon nehezen tudom kiszedni a melós pólómból és a centri is folyton ugrál – visszabeszél – hihi!<br />Néhány napja szintén egy eléggé kétségbeesett időszakot kellett megélnem – nnna persze mosnom kellett. Egy folt nem akart sehogy kijönni a pólóból. Egyszercsak bevillant egy gondolat: Mi az a „folt”, ami zavarja jelenlegi életemet, és ezt hogy tudnám „tisztába tenni”?<br />Természetesen a „folt” azonnal beugrott, hisz ez a probléma billentett ki az egyensúlyomból. Viszont a megoldás nem akaródzott jönni – és persze a folt sem akart eltűnni a pólóból, pedig már éreztem, hogy a kezemen a bőr ugyancsak elkopott. Ekkor jött a következő gondolat: Ha nem találod a megoldást, akkor csak az orrod előtt lévő feladatra koncentrálj! Jól megnéztem a foltot, vastagon bekentem Venish szappannal és hagytam pár percet állni. Utána a folt szépen eltűnt, komolyabb erőfeszítés, dörzsölés nélkül.<br />Ezután jött az öblítés, centrifugálás. Naná, hogy ugrált a gép, hisz a lelkem is igazából ki akart szakadni belőlem. Sokadik nekifutás, átpakolás után leültem a fotelbe és elgondolkodtam azon, hogy mi a jobb: hagyni, hogy olyan emberek frusztráljanak, akikkel már régóta nem kéne, hogy dolgom legyen, vagy véglegesen lezárni velük a kapcsolatot, még akkor is, ha ez komoly anyagi áldozattal, esetleg költözéssel járna.<br />Úgy döntöttem, ez utóbbit választom, de nem siettetek semmit, rábízom magam a Sorsra, és amit elém tesz, azt el fogom fogadni.<br />Érdekes – a centrifuga egy döccenés nélkül kifacsarta a ruhákat – valószínűleg én is újra visszataláltam önmagamhoz.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-84846844470110691742009-07-07T07:44:00.001-07:002009-07-07T07:46:38.657-07:00A bennünk élő gyermekMindannyiunkban él egy gyermeki Én, aki szeretetre, elfogadásra vágyik, aki játszani akar, aki rácsodálkozik a világra, aki képes elfogadni az újdonságokat a maguk valójában, aki szeretettel vegyes kíváncsisággal fordul oda mindenhez és mindenkihez. Vagyis így tenne, ha gyermekkorunkban nem értek volna olyan sérülések, melyek annakidején nem lettek helyreigazítva, szülői szeretettel megoldva, szülői simogatással, puszival „meggyógyítva”.<br />Ez még a legjobb, legodafigyelőbb szülőnél is megeshet, hisz vannak olyan helyzetek, amikor esetleg épp kifut a tej, gyorsan le kell kapni a tűzről, közben a gyermek elesik, és az anyuka csak később tud odalépni, hogy felemelje – akkor, amikor a gyermekben már megjelent az elhagyatottság érzet. Akkor a gyermek már nem úgy fogadja a simogatást, babusgatást, vigasztalást, mintha abban a pillanatban kapta volna, amikor a „baj” megtörtént. Ezek a megoldatlan problémák felnőtt korban gondot okozhatnak önmagunk elfogadásában, szeretetében, ennek következtében nem tudunk elfogadni mást sem olyannak, amilyen, így bennünket sem fognak tudni elfogadni.<br />Vagy előfordul, hogy a szülő rászól a kisgyermekre, hogy ne játsszon egy számára kedves gyermekkel, mert esetleg az öltözéke, társadalmi helyzete, származása nem felel meg a szülőnek – holott semmit nem tud arról a gyermekről – csak látja. Mivel a gyermek érzi a függőséget, így alkalmazkodik a szülői elváráshoz, viszont benne marad az elfojtott vágy, hogy játszhasson azzal a gyermekkel, de nem mer, mert akkor a szülő „nem fogja szeretni”. Ez felnőtt korban címkézésben, a másság elutasításában, durvább esetben fajgyűlöletben nyilvánul meg.<br />Van olyan is, hogy a gyermeknek vannak tapasztalatai, melyek a szülő számára „már” nem ismertek, nem elfogadhatók, így azt mondja rá,hogy nincs is – ilyenkor a gyermek szintén kicsit megzavarodik, hisz ő „még” tapasztalja azokat az „irreális” dolgokat, melyeket a szülő „már” elutasít, hisz nincs rá fizikai, kémiai – vagyis materiális bizonyíték -, így a gyermek inkább nem beszél többet róla, és eltemeti magában.<br />Ez utóbbi kettőből jön az, hogy felnőtt korban elutasítunk olyan dolgokat, amikről nincsenek mélyreható ismereteink – legföljebb bulvár szinten találkoztunk velük -, így azokat az embereket is csípőből elutasítjuk, akik ezekkel a dolgokkal közeli kapcsolatban állnak.<br />Pedig… tudat alatt mindenki kíváncsi – hisz a benne élő gyermek kíváncsi. Tudat alatt mindenki érzi, hogy van valami, ami nem fogható meg kézzel, ami nem mérhető a fizikai sík műszereivel – ám mégis létezik, befolyásolja életünket, mindennapjainkat.<br /><br />Nos, amikor ilyesmivel találkozunk, akkor a bennünk élő gyermeki szerepszemélyiség sír, hisztizik – akár az elutasító, akár az elfogadó táborhoz tartozik.<br /><br />Nekem van véleményem, célom, tervem a jövőre – ám ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatom meg más véleményét, nem vagyok kész az építő jellegű párbeszédre, nem vagyok hajlandó a kompromisszumra, vagy a nézetek közelítésére. Két lábbal a földön járok – hisz a tanultakat azonnal átvittem és átviszem a gyakorlatba. Ettől függetlenül nem utasítok el semmit, amiről nincsenek mélyreható ismereteim – legfeljebb kicsit vitatkozom – mindaddig, amíg meg nem győztek, vagy én meg nem győztem a vitapartnert – hihi!<br /><br />Bennem is sokszor sír az a pici leányka. Olyankor „elmegyek” és találkozom vele, hogy megszeretgessem, megsimogassam, megpuszilgassam, és legfőképp azért, hogy megmutassam neki, hogy van tovább… - hisz itt vagyok, immáron 55 évesen – bizakodással tekintve a jövőbe, nem feledve a hibákat és tanulva (legalábbis remélem) a hibáimból, melyeket ugyanúgy, ugyanolyan mértékben már nem fogok elkövetni.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-66263076192531053662009-06-29T10:48:00.000-07:002009-06-29T10:49:02.550-07:00SzerelemA szerelem egy csoda – nem fizika, nem kémia, nem biológia – megfoghatatlan, sokszor rosszkor jön, sokszor rossz az irányzék, gyakran viszonzatlan, felülírja a logikus gondolkodást, égi magasságokba röpít, majd beledöngöl a betonba… Elég hozzá egy pillantás, egy mozdulat, egy szó, egy illat – és máris el vagy veszve… Gyártod a rózsaszínű álmok szappanbuborékját, és józan ésszel hiába pukkasztod ki valamennyit, azok csak jönnek le a futószalagról mint egy gyárban a késztermék – és nem biztos, hogy el tudod adni – hihi!<br /><br />Még, ha addig biztosnak is érezted magad – önmagadban – akkor is elfog a bizonytalanság. Akkor is, ha beteljesedik, akkor is, ha nem.<br /><br />Nem korfüggő. Megtalálhat bármikor, bárhol – lehet, hogy fiatalon találkozol vele, de az is lehet, hogy hosszú éveket kell leélned nélküle, mire végre megtapasztalhatod ezt az édes – keserű „ízét” az ÉLET-nek. Van, hogy már feladtad, hogy neked is jut belőle, és akkor hasít beléd villámcsapásként és Te porrá égsz tőle.<br /><br />A visszautasítás fájdalmas – de… legalább megtapasztalhattad, hogy Te is képes vagy ennek a csodának a befogadására, csak meg kell találnod azt az embert, aki felébreszti benned és képes arra is, hogy viszonozza.<br /><br />A remény hal meg utoljára.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2616878344486526946.post-33209340371156106182009-05-26T04:35:00.000-07:002009-05-26T04:37:15.912-07:00ÁlmainkrólMinden ember álmodik, amikor alszik, csak nem minden álomra emlékezünk.<br /><br />Álmaink 95%-a <strong>vágyteljesítő álom</strong>. Ezekre nem mindig emlékezünk. A tudatalattink nagyon okos. Amikor nehéz időszakot élünk meg, akkor olyan álmokat küld ránk, melyekben a számunkra teljesülhetetlen helyzeteket megéleti velünk, hogy így juttasson bennünket plusz energiához.<br /><br />A fennmaradó 5%-on osztoznak a rémálmok és a figyelmeztető álmok.<br /><br />A <strong>rémálmaink </strong>mindig arra akarják felhívni a figyelmünket, hogy van az életünkben egy olyan terület, ahol nem oldottunk meg valami, ami elől inkább menekülünk, pedig előbb-utóbb szembe kell néznünk a problémával, és meg kell oldanunk.<br /><br />A <strong>figyelmeztető álmok</strong> általában 3 (legföljebb 4) szereplősek. Ezek az álmok vagy valamelyik őselemmel hoznak össze bennünket – föld, víz, levegő, tűz – vagy rajtunk kívül szerepel bennük egy nagyon idős ember vagy egy gyermek, aztán egy felépítmény (ház, híd, stb.) és esetleg még egy személy vagy állat.<br /><br />Gyakran nem értjük ezeknek az álmoknak az üzenetét, pedig milyen jó lenne érteni, és életünk „fölösleges” vargabetűit elkerülni.NapHold Etahttp://www.blogger.com/profile/10878800451489348778noreply@blogger.com0