A szerelem egy csoda – nem fizika, nem kémia, nem biológia – megfoghatatlan, sokszor rosszkor jön, sokszor rossz az irányzék, gyakran viszonzatlan, felülírja a logikus gondolkodást, égi magasságokba röpít, majd beledöngöl a betonba… Elég hozzá egy pillantás, egy mozdulat, egy szó, egy illat – és máris el vagy veszve… Gyártod a rózsaszínű álmok szappanbuborékját, és józan ésszel hiába pukkasztod ki valamennyit, azok csak jönnek le a futószalagról mint egy gyárban a késztermék – és nem biztos, hogy el tudod adni – hihi!
Még, ha addig biztosnak is érezted magad – önmagadban – akkor is elfog a bizonytalanság. Akkor is, ha beteljesedik, akkor is, ha nem.
Nem korfüggő. Megtalálhat bármikor, bárhol – lehet, hogy fiatalon találkozol vele, de az is lehet, hogy hosszú éveket kell leélned nélküle, mire végre megtapasztalhatod ezt az édes – keserű „ízét” az ÉLET-nek. Van, hogy már feladtad, hogy neked is jut belőle, és akkor hasít beléd villámcsapásként és Te porrá égsz tőle.
A visszautasítás fájdalmas – de… legalább megtapasztalhattad, hogy Te is képes vagy ennek a csodának a befogadására, csak meg kell találnod azt az embert, aki felébreszti benned és képes arra is, hogy viszonozza.
A remény hal meg utoljára.
2009. június 29., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ámen! :-)
Kedves Veronika! Köszönöm!
Csak most találtam meg, hol lehet megnézni a hozzászólásokat.
Eta
szia Eta
Kerestem a blogodban juliusit, hogy nosztalgiázzak.
igazán küldhetnél valamit a csütörtöki napra..
A juniusi szerelem témát beirom a hazahivo blogba. ugye nem haragszol?
éppen idevág,, igy 65 körül, egy házárverés után, igazán csak ez hiányozna.
szia Kata
Megjegyzés küldése