Bizonyára sokan éreztétek már ezt – félelmetes, ugyanakkor várakozással teli – történjen már valami – akármi – legyen jó vagy rossz, mindegy, csak ez a furcsa „nyomás” szűnjön már meg.
Emlékképek – töredékek – de nem tudom beazonosítani. Csak ÉRZEK valami hangulatot, melyet valamikor régen már ÉREZTEM. Olyan, mint amikor tudjuk, hogy megtörténik, de félünk tőle és ugyanakkor várjuk is. Mint amikor az embert felvették egy új iskolába vagy egy új munkahelyre, de itt a hétvége és csak hétfőn fogjuk megtudni, hogy valójában mi is a feladatunk.
Nem találom a helyem – mennék is, maradnék is. Felöltöztem, hogy besétálok a városba, de nem mentem. Jönnek az e-mailek, hívások – de érdemben nem igazán tudok válaszolni – egyszerűen le vagyok blokkolva, mintha egy üveg-harang borult volna rám.
Úgy érzem, az lesz a legjobb, ha elindítok egy kemény, mély-meditációt.
… Közben jött egy video-hívás – lehet, hogy a „kanóc meggyújtva”???
2009. szeptember 24., csütörtök
Mosás "felülről nézve"
Mivel tönkrement a 30 éves automata mosógépem, így az utóbbi hónapokban kézzel mosok - még szerencse, hogy van egy centrifugám. A centrim segítségével jöttem rá egy érdekes dologra. Amikor rossz passzban vagyok, akkor a foltokat nagyon nehezen tudom kiszedni a melós pólómból és a centri is folyton ugrál – visszabeszél – hihi!
Néhány napja szintén egy eléggé kétségbeesett időszakot kellett megélnem – nnna persze mosnom kellett. Egy folt nem akart sehogy kijönni a pólóból. Egyszercsak bevillant egy gondolat: Mi az a „folt”, ami zavarja jelenlegi életemet, és ezt hogy tudnám „tisztába tenni”?
Természetesen a „folt” azonnal beugrott, hisz ez a probléma billentett ki az egyensúlyomból. Viszont a megoldás nem akaródzott jönni – és persze a folt sem akart eltűnni a pólóból, pedig már éreztem, hogy a kezemen a bőr ugyancsak elkopott. Ekkor jött a következő gondolat: Ha nem találod a megoldást, akkor csak az orrod előtt lévő feladatra koncentrálj! Jól megnéztem a foltot, vastagon bekentem Venish szappannal és hagytam pár percet állni. Utána a folt szépen eltűnt, komolyabb erőfeszítés, dörzsölés nélkül.
Ezután jött az öblítés, centrifugálás. Naná, hogy ugrált a gép, hisz a lelkem is igazából ki akart szakadni belőlem. Sokadik nekifutás, átpakolás után leültem a fotelbe és elgondolkodtam azon, hogy mi a jobb: hagyni, hogy olyan emberek frusztráljanak, akikkel már régóta nem kéne, hogy dolgom legyen, vagy véglegesen lezárni velük a kapcsolatot, még akkor is, ha ez komoly anyagi áldozattal, esetleg költözéssel járna.
Úgy döntöttem, ez utóbbit választom, de nem siettetek semmit, rábízom magam a Sorsra, és amit elém tesz, azt el fogom fogadni.
Érdekes – a centrifuga egy döccenés nélkül kifacsarta a ruhákat – valószínűleg én is újra visszataláltam önmagamhoz.
Néhány napja szintén egy eléggé kétségbeesett időszakot kellett megélnem – nnna persze mosnom kellett. Egy folt nem akart sehogy kijönni a pólóból. Egyszercsak bevillant egy gondolat: Mi az a „folt”, ami zavarja jelenlegi életemet, és ezt hogy tudnám „tisztába tenni”?
Természetesen a „folt” azonnal beugrott, hisz ez a probléma billentett ki az egyensúlyomból. Viszont a megoldás nem akaródzott jönni – és persze a folt sem akart eltűnni a pólóból, pedig már éreztem, hogy a kezemen a bőr ugyancsak elkopott. Ekkor jött a következő gondolat: Ha nem találod a megoldást, akkor csak az orrod előtt lévő feladatra koncentrálj! Jól megnéztem a foltot, vastagon bekentem Venish szappannal és hagytam pár percet állni. Utána a folt szépen eltűnt, komolyabb erőfeszítés, dörzsölés nélkül.
Ezután jött az öblítés, centrifugálás. Naná, hogy ugrált a gép, hisz a lelkem is igazából ki akart szakadni belőlem. Sokadik nekifutás, átpakolás után leültem a fotelbe és elgondolkodtam azon, hogy mi a jobb: hagyni, hogy olyan emberek frusztráljanak, akikkel már régóta nem kéne, hogy dolgom legyen, vagy véglegesen lezárni velük a kapcsolatot, még akkor is, ha ez komoly anyagi áldozattal, esetleg költözéssel járna.
Úgy döntöttem, ez utóbbit választom, de nem siettetek semmit, rábízom magam a Sorsra, és amit elém tesz, azt el fogom fogadni.
Érdekes – a centrifuga egy döccenés nélkül kifacsarta a ruhákat – valószínűleg én is újra visszataláltam önmagamhoz.
2009. július 7., kedd
A bennünk élő gyermek
Mindannyiunkban él egy gyermeki Én, aki szeretetre, elfogadásra vágyik, aki játszani akar, aki rácsodálkozik a világra, aki képes elfogadni az újdonságokat a maguk valójában, aki szeretettel vegyes kíváncsisággal fordul oda mindenhez és mindenkihez. Vagyis így tenne, ha gyermekkorunkban nem értek volna olyan sérülések, melyek annakidején nem lettek helyreigazítva, szülői szeretettel megoldva, szülői simogatással, puszival „meggyógyítva”.
Ez még a legjobb, legodafigyelőbb szülőnél is megeshet, hisz vannak olyan helyzetek, amikor esetleg épp kifut a tej, gyorsan le kell kapni a tűzről, közben a gyermek elesik, és az anyuka csak később tud odalépni, hogy felemelje – akkor, amikor a gyermekben már megjelent az elhagyatottság érzet. Akkor a gyermek már nem úgy fogadja a simogatást, babusgatást, vigasztalást, mintha abban a pillanatban kapta volna, amikor a „baj” megtörtént. Ezek a megoldatlan problémák felnőtt korban gondot okozhatnak önmagunk elfogadásában, szeretetében, ennek következtében nem tudunk elfogadni mást sem olyannak, amilyen, így bennünket sem fognak tudni elfogadni.
Vagy előfordul, hogy a szülő rászól a kisgyermekre, hogy ne játsszon egy számára kedves gyermekkel, mert esetleg az öltözéke, társadalmi helyzete, származása nem felel meg a szülőnek – holott semmit nem tud arról a gyermekről – csak látja. Mivel a gyermek érzi a függőséget, így alkalmazkodik a szülői elváráshoz, viszont benne marad az elfojtott vágy, hogy játszhasson azzal a gyermekkel, de nem mer, mert akkor a szülő „nem fogja szeretni”. Ez felnőtt korban címkézésben, a másság elutasításában, durvább esetben fajgyűlöletben nyilvánul meg.
Van olyan is, hogy a gyermeknek vannak tapasztalatai, melyek a szülő számára „már” nem ismertek, nem elfogadhatók, így azt mondja rá,hogy nincs is – ilyenkor a gyermek szintén kicsit megzavarodik, hisz ő „még” tapasztalja azokat az „irreális” dolgokat, melyeket a szülő „már” elutasít, hisz nincs rá fizikai, kémiai – vagyis materiális bizonyíték -, így a gyermek inkább nem beszél többet róla, és eltemeti magában.
Ez utóbbi kettőből jön az, hogy felnőtt korban elutasítunk olyan dolgokat, amikről nincsenek mélyreható ismereteink – legföljebb bulvár szinten találkoztunk velük -, így azokat az embereket is csípőből elutasítjuk, akik ezekkel a dolgokkal közeli kapcsolatban állnak.
Pedig… tudat alatt mindenki kíváncsi – hisz a benne élő gyermek kíváncsi. Tudat alatt mindenki érzi, hogy van valami, ami nem fogható meg kézzel, ami nem mérhető a fizikai sík műszereivel – ám mégis létezik, befolyásolja életünket, mindennapjainkat.
Nos, amikor ilyesmivel találkozunk, akkor a bennünk élő gyermeki szerepszemélyiség sír, hisztizik – akár az elutasító, akár az elfogadó táborhoz tartozik.
Nekem van véleményem, célom, tervem a jövőre – ám ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatom meg más véleményét, nem vagyok kész az építő jellegű párbeszédre, nem vagyok hajlandó a kompromisszumra, vagy a nézetek közelítésére. Két lábbal a földön járok – hisz a tanultakat azonnal átvittem és átviszem a gyakorlatba. Ettől függetlenül nem utasítok el semmit, amiről nincsenek mélyreható ismereteim – legfeljebb kicsit vitatkozom – mindaddig, amíg meg nem győztek, vagy én meg nem győztem a vitapartnert – hihi!
Bennem is sokszor sír az a pici leányka. Olyankor „elmegyek” és találkozom vele, hogy megszeretgessem, megsimogassam, megpuszilgassam, és legfőképp azért, hogy megmutassam neki, hogy van tovább… - hisz itt vagyok, immáron 55 évesen – bizakodással tekintve a jövőbe, nem feledve a hibákat és tanulva (legalábbis remélem) a hibáimból, melyeket ugyanúgy, ugyanolyan mértékben már nem fogok elkövetni.
Ez még a legjobb, legodafigyelőbb szülőnél is megeshet, hisz vannak olyan helyzetek, amikor esetleg épp kifut a tej, gyorsan le kell kapni a tűzről, közben a gyermek elesik, és az anyuka csak később tud odalépni, hogy felemelje – akkor, amikor a gyermekben már megjelent az elhagyatottság érzet. Akkor a gyermek már nem úgy fogadja a simogatást, babusgatást, vigasztalást, mintha abban a pillanatban kapta volna, amikor a „baj” megtörtént. Ezek a megoldatlan problémák felnőtt korban gondot okozhatnak önmagunk elfogadásában, szeretetében, ennek következtében nem tudunk elfogadni mást sem olyannak, amilyen, így bennünket sem fognak tudni elfogadni.
Vagy előfordul, hogy a szülő rászól a kisgyermekre, hogy ne játsszon egy számára kedves gyermekkel, mert esetleg az öltözéke, társadalmi helyzete, származása nem felel meg a szülőnek – holott semmit nem tud arról a gyermekről – csak látja. Mivel a gyermek érzi a függőséget, így alkalmazkodik a szülői elváráshoz, viszont benne marad az elfojtott vágy, hogy játszhasson azzal a gyermekkel, de nem mer, mert akkor a szülő „nem fogja szeretni”. Ez felnőtt korban címkézésben, a másság elutasításában, durvább esetben fajgyűlöletben nyilvánul meg.
Van olyan is, hogy a gyermeknek vannak tapasztalatai, melyek a szülő számára „már” nem ismertek, nem elfogadhatók, így azt mondja rá,hogy nincs is – ilyenkor a gyermek szintén kicsit megzavarodik, hisz ő „még” tapasztalja azokat az „irreális” dolgokat, melyeket a szülő „már” elutasít, hisz nincs rá fizikai, kémiai – vagyis materiális bizonyíték -, így a gyermek inkább nem beszél többet róla, és eltemeti magában.
Ez utóbbi kettőből jön az, hogy felnőtt korban elutasítunk olyan dolgokat, amikről nincsenek mélyreható ismereteink – legföljebb bulvár szinten találkoztunk velük -, így azokat az embereket is csípőből elutasítjuk, akik ezekkel a dolgokkal közeli kapcsolatban állnak.
Pedig… tudat alatt mindenki kíváncsi – hisz a benne élő gyermek kíváncsi. Tudat alatt mindenki érzi, hogy van valami, ami nem fogható meg kézzel, ami nem mérhető a fizikai sík műszereivel – ám mégis létezik, befolyásolja életünket, mindennapjainkat.
Nos, amikor ilyesmivel találkozunk, akkor a bennünk élő gyermeki szerepszemélyiség sír, hisztizik – akár az elutasító, akár az elfogadó táborhoz tartozik.
Nekem van véleményem, célom, tervem a jövőre – ám ez nem jelenti azt, hogy nem hallgatom meg más véleményét, nem vagyok kész az építő jellegű párbeszédre, nem vagyok hajlandó a kompromisszumra, vagy a nézetek közelítésére. Két lábbal a földön járok – hisz a tanultakat azonnal átvittem és átviszem a gyakorlatba. Ettől függetlenül nem utasítok el semmit, amiről nincsenek mélyreható ismereteim – legfeljebb kicsit vitatkozom – mindaddig, amíg meg nem győztek, vagy én meg nem győztem a vitapartnert – hihi!
Bennem is sokszor sír az a pici leányka. Olyankor „elmegyek” és találkozom vele, hogy megszeretgessem, megsimogassam, megpuszilgassam, és legfőképp azért, hogy megmutassam neki, hogy van tovább… - hisz itt vagyok, immáron 55 évesen – bizakodással tekintve a jövőbe, nem feledve a hibákat és tanulva (legalábbis remélem) a hibáimból, melyeket ugyanúgy, ugyanolyan mértékben már nem fogok elkövetni.
2009. június 29., hétfő
Szerelem
A szerelem egy csoda – nem fizika, nem kémia, nem biológia – megfoghatatlan, sokszor rosszkor jön, sokszor rossz az irányzék, gyakran viszonzatlan, felülírja a logikus gondolkodást, égi magasságokba röpít, majd beledöngöl a betonba… Elég hozzá egy pillantás, egy mozdulat, egy szó, egy illat – és máris el vagy veszve… Gyártod a rózsaszínű álmok szappanbuborékját, és józan ésszel hiába pukkasztod ki valamennyit, azok csak jönnek le a futószalagról mint egy gyárban a késztermék – és nem biztos, hogy el tudod adni – hihi!
Még, ha addig biztosnak is érezted magad – önmagadban – akkor is elfog a bizonytalanság. Akkor is, ha beteljesedik, akkor is, ha nem.
Nem korfüggő. Megtalálhat bármikor, bárhol – lehet, hogy fiatalon találkozol vele, de az is lehet, hogy hosszú éveket kell leélned nélküle, mire végre megtapasztalhatod ezt az édes – keserű „ízét” az ÉLET-nek. Van, hogy már feladtad, hogy neked is jut belőle, és akkor hasít beléd villámcsapásként és Te porrá égsz tőle.
A visszautasítás fájdalmas – de… legalább megtapasztalhattad, hogy Te is képes vagy ennek a csodának a befogadására, csak meg kell találnod azt az embert, aki felébreszti benned és képes arra is, hogy viszonozza.
A remény hal meg utoljára.
Még, ha addig biztosnak is érezted magad – önmagadban – akkor is elfog a bizonytalanság. Akkor is, ha beteljesedik, akkor is, ha nem.
Nem korfüggő. Megtalálhat bármikor, bárhol – lehet, hogy fiatalon találkozol vele, de az is lehet, hogy hosszú éveket kell leélned nélküle, mire végre megtapasztalhatod ezt az édes – keserű „ízét” az ÉLET-nek. Van, hogy már feladtad, hogy neked is jut belőle, és akkor hasít beléd villámcsapásként és Te porrá égsz tőle.
A visszautasítás fájdalmas – de… legalább megtapasztalhattad, hogy Te is képes vagy ennek a csodának a befogadására, csak meg kell találnod azt az embert, aki felébreszti benned és képes arra is, hogy viszonozza.
A remény hal meg utoljára.
2009. május 26., kedd
Álmainkról
Minden ember álmodik, amikor alszik, csak nem minden álomra emlékezünk.
Álmaink 95%-a vágyteljesítő álom. Ezekre nem mindig emlékezünk. A tudatalattink nagyon okos. Amikor nehéz időszakot élünk meg, akkor olyan álmokat küld ránk, melyekben a számunkra teljesülhetetlen helyzeteket megéleti velünk, hogy így juttasson bennünket plusz energiához.
A fennmaradó 5%-on osztoznak a rémálmok és a figyelmeztető álmok.
A rémálmaink mindig arra akarják felhívni a figyelmünket, hogy van az életünkben egy olyan terület, ahol nem oldottunk meg valami, ami elől inkább menekülünk, pedig előbb-utóbb szembe kell néznünk a problémával, és meg kell oldanunk.
A figyelmeztető álmok általában 3 (legföljebb 4) szereplősek. Ezek az álmok vagy valamelyik őselemmel hoznak össze bennünket – föld, víz, levegő, tűz – vagy rajtunk kívül szerepel bennük egy nagyon idős ember vagy egy gyermek, aztán egy felépítmény (ház, híd, stb.) és esetleg még egy személy vagy állat.
Gyakran nem értjük ezeknek az álmoknak az üzenetét, pedig milyen jó lenne érteni, és életünk „fölösleges” vargabetűit elkerülni.
Álmaink 95%-a vágyteljesítő álom. Ezekre nem mindig emlékezünk. A tudatalattink nagyon okos. Amikor nehéz időszakot élünk meg, akkor olyan álmokat küld ránk, melyekben a számunkra teljesülhetetlen helyzeteket megéleti velünk, hogy így juttasson bennünket plusz energiához.
A fennmaradó 5%-on osztoznak a rémálmok és a figyelmeztető álmok.
A rémálmaink mindig arra akarják felhívni a figyelmünket, hogy van az életünkben egy olyan terület, ahol nem oldottunk meg valami, ami elől inkább menekülünk, pedig előbb-utóbb szembe kell néznünk a problémával, és meg kell oldanunk.
A figyelmeztető álmok általában 3 (legföljebb 4) szereplősek. Ezek az álmok vagy valamelyik őselemmel hoznak össze bennünket – föld, víz, levegő, tűz – vagy rajtunk kívül szerepel bennük egy nagyon idős ember vagy egy gyermek, aztán egy felépítmény (ház, híd, stb.) és esetleg még egy személy vagy állat.
Gyakran nem értjük ezeknek az álmoknak az üzenetét, pedig milyen jó lenne érteni, és életünk „fölösleges” vargabetűit elkerülni.
2009. május 22., péntek
A párkeresésről
Mivel pillanatnyilag én is „ebben a cipőben járok”, szereztem néhány olyan tapasztalatot, melyek okulásul szolgálhatnak.
Amikor létrejön a személyes találkozó, megvan a szimpátia, esetleg a „szikra”, ne szálljunk el. Igyekezzünk a rózsaszín köd mögé nézni. El kell fogadnunk, hogy nem fogjuk tudni megváltoztatni a partnerünket, mint ahogy mi sem tudunk nagyon változni. Egy kis változás sikerülhet, de az „alap” adott, a saját bőrünkből nem tudunk kibújni, csak ideiglenesen. Huzamosabb idő után felszínre kerülnek a valódi alap tulajdonságok, melyek szétrombolhatják a „jól” induló kapcsolatot.
Mire figyeljünk:
1./ Ha mindjárt az elején „megüt” bennünket egy olyan szokás a partnerben, ami irritál, akkor nehogy azt higgyük, hogy majd mi leszoktatjuk róla!
2./ Ha a külsejében van olyan „emlékeztető” (szem, száj, orr stb. formája), amely a szülőnket vagy felmenő ági rokonunkat (mondjuk nagyanyát vagy nagyapát) juttatja eszünkbe, akkor az sem fog hosszú ideig működni, hisz ki akar szerelmeskedni a rokonával.
3./ Amiről nem szeretünk beszélni: Egy párkapcsolathoz – kortól függetlenül – hozzá tartozik a szex. Ha a testi adottságok (nemi szervek méretei) nem közel azonosak, akkor egy darabig ugyan működik a dolog, de egy idő után nem. Gondolok itt legfőképpen arra, amikor a férfi túl nagy a nőnek. Bármennyire is óvatosak, a hév elragadhat, és nemcsak sérüléseket okozhat, hanem a későbbiekben komoly betegség forrása is lehet.
4./ No és nem utolsó sorban: ha folyamatosan olyan partnereket fogunk ki, akivel nem jön össze a hosszabb kapcsolat, akkor „álljunk meg” és gondolkodjunk el azon, hogy vajon megértünk-e már egy párkapcsolatra, vagy van még néhány olyan probléma, amit először önmagunkban tisztáznunk kell. Ezt nagyon vegyük figyelembe, mert, ha nem tesszük, akkor jön Szaturnusz Apó és igen keményen leállít bennünket
Én pillanatnyilag „megálltam”. Ez persze nem azt jelenti, hogy, ha jön egy olyan férfi, akit „ránézésre” el tudnék fogadni, akkor elhárítom a találkozás lehetőségét. Nem.
Azt jelenti, hogy a fentieket még komolyabban fogom venni, és mielőtt szoros érzelmi kötődés kialakulna – inkább megszakítom a kapcsolatot -, minthogy később önmagamnak is és a partnernek is fájdalmas tapasztalatot szerezzek.
Eta
Amikor létrejön a személyes találkozó, megvan a szimpátia, esetleg a „szikra”, ne szálljunk el. Igyekezzünk a rózsaszín köd mögé nézni. El kell fogadnunk, hogy nem fogjuk tudni megváltoztatni a partnerünket, mint ahogy mi sem tudunk nagyon változni. Egy kis változás sikerülhet, de az „alap” adott, a saját bőrünkből nem tudunk kibújni, csak ideiglenesen. Huzamosabb idő után felszínre kerülnek a valódi alap tulajdonságok, melyek szétrombolhatják a „jól” induló kapcsolatot.
Mire figyeljünk:
1./ Ha mindjárt az elején „megüt” bennünket egy olyan szokás a partnerben, ami irritál, akkor nehogy azt higgyük, hogy majd mi leszoktatjuk róla!
2./ Ha a külsejében van olyan „emlékeztető” (szem, száj, orr stb. formája), amely a szülőnket vagy felmenő ági rokonunkat (mondjuk nagyanyát vagy nagyapát) juttatja eszünkbe, akkor az sem fog hosszú ideig működni, hisz ki akar szerelmeskedni a rokonával.
3./ Amiről nem szeretünk beszélni: Egy párkapcsolathoz – kortól függetlenül – hozzá tartozik a szex. Ha a testi adottságok (nemi szervek méretei) nem közel azonosak, akkor egy darabig ugyan működik a dolog, de egy idő után nem. Gondolok itt legfőképpen arra, amikor a férfi túl nagy a nőnek. Bármennyire is óvatosak, a hév elragadhat, és nemcsak sérüléseket okozhat, hanem a későbbiekben komoly betegség forrása is lehet.
4./ No és nem utolsó sorban: ha folyamatosan olyan partnereket fogunk ki, akivel nem jön össze a hosszabb kapcsolat, akkor „álljunk meg” és gondolkodjunk el azon, hogy vajon megértünk-e már egy párkapcsolatra, vagy van még néhány olyan probléma, amit először önmagunkban tisztáznunk kell. Ezt nagyon vegyük figyelembe, mert, ha nem tesszük, akkor jön Szaturnusz Apó és igen keményen leállít bennünket
Én pillanatnyilag „megálltam”. Ez persze nem azt jelenti, hogy, ha jön egy olyan férfi, akit „ránézésre” el tudnék fogadni, akkor elhárítom a találkozás lehetőségét. Nem.
Azt jelenti, hogy a fentieket még komolyabban fogom venni, és mielőtt szoros érzelmi kötődés kialakulna – inkább megszakítom a kapcsolatot -, minthogy később önmagamnak is és a partnernek is fájdalmas tapasztalatot szerezzek.
Eta
2009. május 14., csütörtök
Programozás
Ha szeretnénk valamit elérni, akkor először is el kell döntenünk, hogy mi is az, amit meg akarunk valósítani, aztán azt, hogy mennyi időn belül, majd egy rövid mondatban meg kell fogalmaznunk és már indulhat is a programozás.
Nagyon fontos, hogy konkrét személyre, konkrét tárgyra nem szabad programozni, mert az nem fog teljesülni, sőt igen komolyan visszaüthet. Meg kell adni Sorsunknak a szabad kezet arra, hogy kit vagy mit küld számunkra.
Pl.: ha járunk valakivel, a partnerünk személyére ne programozzunk, vagy, ha szeretnénk lakást, akkor ne arra a konkrét lakásra szóljon a programozás, amit esetleg kiszelemltünk hanem csak egy lakásra, vagy ne egy konkrét munkahelyre, hanem csak egy munkahelyre.
Példa a programozó mondatra:
„2 hónapon belül megismerem azt a férfit (nőt – kinek-kinek neme szerint), aki testileg –lelkileg megfelel számomra, akivel boldogan élhetünk, fel tudjuk nevelni a gyermekünket (vagy gyermekeinket) és képesek leszünk szerelemben, szeretetben, egymást segíteni minél hosszabb ideig”
„3 hónapon belül megtalálom azt a lakást, ahol jól fogom érezni magam a családommal együtt és amit képes leszek fenntartani.”
„1 héten belül megtalálom azt az állást, ahol jól fogom érezni magam, szeretni fogom a munkámat és annyit keresek vele, hogy a mindennapi kiadásaimon kívül tartalékolni is tudjak.”
Nagyon fontos még, hogy azt kapjuk – és csakis azt -, amit programozunk!!!
Apró adalék a saját hibáimból:
Jónéhány évvel ezelőtt programoztam magamnak egy számítógépet. A mondatomban az szerepelt, hogy „… egy számítógép, amivel fel tudok menni az internetre…”. Meg is tudtam szerezni a számítógépet 2 napon belül, rá is kötötték az internetet, de oly kicsi volt az alaplapja, hogy nem tudtam vele dolgozni a neten. Hamar tönkre is ment. Ebből okulva a következő programozó mondatomban már úgy kértem, hogy „… egy olyan számítógépet, amivel dolgozni tudok az interneten …” Ezt a gépet is megkaptam 2 nap múlva – mostanában fogom kifizetni az utolsó részleteit –, azóta is használom.
A Programozás folyamata
Nos, ha megvan a mondatunk akkor a következőt kell tennünk:
Amikor lefeküdtünk aludni, feküdjünk hanyatt, szívjuk be a levegőt, jó mélyen, majd lassan fújjuk ki, akár egy kísérő mondattal: „De jó feküdni!”
Hunyjuk le a szemünket és képzeljünk el egy fekete iskolai táblát.
Gondolatban az egyik kezünkbe vegyünk egy krétát, a másikba egy szivacsot.
A táblára rajzoljunk a krétával egy jó nagy (kb. 1 m átmérőjű) kört, ami be is zárul, tehát nincs hézag a kör vonalán.
Ezután mondjuk ki félhangosan (de lehet magunkban is, ha nem akarjuk zavarni a párunkat) a következőt:
Tíztől egyig, …….. - A kipontozott részbe az előre megfogalmazott mondatunkat kell behelyettesíteni.
Ezután mondjuk ki, hogy „Tíz” és írjunk be egy „10”-es számot a körünkbe úgy, hogy ne érjen hozzá a körhöz, majd töröljük ki a szivaccsal, szintén úgy, hogy ne töröljünk bele a körbe.
Ezután mondjuk ki, hogy „Kilenc”, írjunk be egy „9”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Nyolc”, írjunk be egy „8”-as számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Hét”, írjunk be egy „7”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Hat”, írjunk be egy „6”-os számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy: „Öttől egyig …. (a pontozott részbe megint mondjuk el az előre meghatározott mondatunkat, de fontos, hogy ugyanúgy, ahogy a programozás elején). Ha elmondtuk, akkor mondjuk ki, hogy „Öt”, írjunk be egy „5”-ös számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Négy”, írjunk be egy „4”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Három”, írjunk be egy „3”-as számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Kettő”, írjunk be egy „2”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Egy”, írjunk be egy „1”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki a mondatunkat, majd minden egyes szót megnyomva, tagoltan ezt a szöveget: „ÉS EZ ÍGY VAN JÓL!”
Ezt a programozást az első héten minden lefekvéskor csináljuk meg. A következő hetekben elég, ha hetente 3-szor végezzük el.
Sok sikert!
Eta
Nagyon fontos, hogy konkrét személyre, konkrét tárgyra nem szabad programozni, mert az nem fog teljesülni, sőt igen komolyan visszaüthet. Meg kell adni Sorsunknak a szabad kezet arra, hogy kit vagy mit küld számunkra.
Pl.: ha járunk valakivel, a partnerünk személyére ne programozzunk, vagy, ha szeretnénk lakást, akkor ne arra a konkrét lakásra szóljon a programozás, amit esetleg kiszelemltünk hanem csak egy lakásra, vagy ne egy konkrét munkahelyre, hanem csak egy munkahelyre.
Példa a programozó mondatra:
„2 hónapon belül megismerem azt a férfit (nőt – kinek-kinek neme szerint), aki testileg –lelkileg megfelel számomra, akivel boldogan élhetünk, fel tudjuk nevelni a gyermekünket (vagy gyermekeinket) és képesek leszünk szerelemben, szeretetben, egymást segíteni minél hosszabb ideig”
„3 hónapon belül megtalálom azt a lakást, ahol jól fogom érezni magam a családommal együtt és amit képes leszek fenntartani.”
„1 héten belül megtalálom azt az állást, ahol jól fogom érezni magam, szeretni fogom a munkámat és annyit keresek vele, hogy a mindennapi kiadásaimon kívül tartalékolni is tudjak.”
Nagyon fontos még, hogy azt kapjuk – és csakis azt -, amit programozunk!!!
Apró adalék a saját hibáimból:
Jónéhány évvel ezelőtt programoztam magamnak egy számítógépet. A mondatomban az szerepelt, hogy „… egy számítógép, amivel fel tudok menni az internetre…”. Meg is tudtam szerezni a számítógépet 2 napon belül, rá is kötötték az internetet, de oly kicsi volt az alaplapja, hogy nem tudtam vele dolgozni a neten. Hamar tönkre is ment. Ebből okulva a következő programozó mondatomban már úgy kértem, hogy „… egy olyan számítógépet, amivel dolgozni tudok az interneten …” Ezt a gépet is megkaptam 2 nap múlva – mostanában fogom kifizetni az utolsó részleteit –, azóta is használom.
A Programozás folyamata
Nos, ha megvan a mondatunk akkor a következőt kell tennünk:
Amikor lefeküdtünk aludni, feküdjünk hanyatt, szívjuk be a levegőt, jó mélyen, majd lassan fújjuk ki, akár egy kísérő mondattal: „De jó feküdni!”
Hunyjuk le a szemünket és képzeljünk el egy fekete iskolai táblát.
Gondolatban az egyik kezünkbe vegyünk egy krétát, a másikba egy szivacsot.
A táblára rajzoljunk a krétával egy jó nagy (kb. 1 m átmérőjű) kört, ami be is zárul, tehát nincs hézag a kör vonalán.
Ezután mondjuk ki félhangosan (de lehet magunkban is, ha nem akarjuk zavarni a párunkat) a következőt:
Tíztől egyig, …….. - A kipontozott részbe az előre megfogalmazott mondatunkat kell behelyettesíteni.
Ezután mondjuk ki, hogy „Tíz” és írjunk be egy „10”-es számot a körünkbe úgy, hogy ne érjen hozzá a körhöz, majd töröljük ki a szivaccsal, szintén úgy, hogy ne töröljünk bele a körbe.
Ezután mondjuk ki, hogy „Kilenc”, írjunk be egy „9”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Nyolc”, írjunk be egy „8”-as számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Hét”, írjunk be egy „7”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Hat”, írjunk be egy „6”-os számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy: „Öttől egyig …. (a pontozott részbe megint mondjuk el az előre meghatározott mondatunkat, de fontos, hogy ugyanúgy, ahogy a programozás elején). Ha elmondtuk, akkor mondjuk ki, hogy „Öt”, írjunk be egy „5”-ös számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Négy”, írjunk be egy „4”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Három”, írjunk be egy „3”-as számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Kettő”, írjunk be egy „2”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki, hogy „Egy”, írjunk be egy „1”-es számot a körbe, majd töröljük ki.
Ezután mondjuk ki a mondatunkat, majd minden egyes szót megnyomva, tagoltan ezt a szöveget: „ÉS EZ ÍGY VAN JÓL!”
Ezt a programozást az első héten minden lefekvéskor csináljuk meg. A következő hetekben elég, ha hetente 3-szor végezzük el.
Sok sikert!
Eta
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
